Halmai Tamás legújabb verseskötete előbb rímtelen, majd rímes szonettek útján-módján, végül szabadversnyelvhez folyamodva szól életről, halálról, halhatatlanságról - közös apró-cseprő ügyleteinkről tehát. A dalnál immár fajsúlyosabb szövegtestek állják (vagy nem állják) ki itt egy visszanyert személyesség, a sötétség létalakzatait is magába invitáló attitűd nyelvi-poétikai próbáját.
