Bene Adrián kisbetűs élet cím alatt egybegyűjtött versei a valóságból táplálkoznak, jellegzetes hétköznapi helyzetek, alakok, sorsok felmutatása adja a kiindulópontot a költői elrugaszkodáshoz a játék, az irónia, a váratlan képzettársítások révén. Az alulnézeti perspektívát egyfajta résztvevő megfigyelőként rögzíti, lejegyzett szófordulatok, világképet tükröző gondolatok beépítésével, előszeretettel alkalmazva a kollázs eszközét, az olvasóra bízva az értékelést és az érzelmi viszonyulást. A versek így olyan embereknek adnak autentikus módon hangot, akik ritkán fogalmazzák meg művészi formában saját élményeiket. A társadalom néma többségének képviseletéhez kapcsolódik a személyesebb, de jellemzően kollektív élményeken alapuló líra, amelyeket a történelmi sors és a családi traumák kapcsolnak össze. A versek sajátossága, hogy a szociográfiai, képviseleti költészet hagyományától eltérően a nyelvet a szerző nem eszközszerűen, egyértelműsítő módon használja, ellenkezőleg: lexikai és szintaktikai megoldásokkal, ravasz sortörésekkel, bizonytalan mondathatárokkal hívja fel a figyelmet a látszólag egyértelmű tényekkel kapcsolatban a több lehetséges olvasatra, az értelmezés kényszerére.
