A sors mint álom, a sors mint élet. Szabó Julianna Kistesója, az életben bátyja, ’sorsos’ ember volt. Tragédiájának képe, képlete az idő múlásával egyre világosodik, tisztul, okulásként dereng föl az olvasó számára. Mindannyiunk környezetében élhetnek olyan emberek, akik már létezésükkel kivívták szeretetünket, de mégsem tehetünk, tehettünk értük semmit. A szerző legnagyobb írói érdeme, hogy bemutatja a sorsvállalókat s azokat is, akik nem tettek meg mindent azért, hogy elkerülhessék balsorsukat.
