Körhinta (MNFA kiadás)

„Íme a nagydíjas film, az én nagydíjasom… Fábri Zoltán csodálatos filmjének a hősnője érdemelte volna a legjobb női alakítás díját… azzal, ahogy táncolt, nevetett és sírt, frissességével, tisztaságával, spontaneitásával…” – írta az 1956-os cannes-i fesztiválon François Truffaut, az újhullám későbbi vezéralakja, és saját, képzeletbeli Arany Pálmáját a Körhintának ítélte. A magyar filmművészet szimbólumává vált alkotás egy Sarkadi Imre-elbeszélés alapján készült. A Nagy Imre kormány idején játszódó történetben a téeszesítés csak keret ahhoz, hogy a rendező egy falusi Rómeó és Julia-történetben ábrázolhassa mindazt, amit szabadságról, boldogsághoz való jogról, évszázados hagyományokról és emberi kiszolgáltatottságról el akart mondani.