Fazekas Mihály a 18-19. század fordulójának jelentős magyar írói közül az egyik legkülönösebb figura: 1782-ben otthagyta a debreceni Kollégiumot: református pap helyett katona lett. Leszerelése után visszavonultan élt, birtokának és kertjének művelésével törődött elsősorban. Verset és prózát írt, főműveként Diószegi Sámuellel megírta az első magyar nyelvű növényrendszertant. Válogatásunkban Fazekas verseit, epikus és prózai műveit közöljük, közöttük rendkívül szellemes, álnéven jegyzett leveleit, amelyekben Csokonaival folytatott esztétikai vitája bontakozik ki. E vita ösztönözhette mára legismertebb műve, a Lúdas Matyi megírására, "mely - Szabó Zoltán szerint - mindmáig egyedülálló tökéllyel kelti fel bennünk a maradéktalan, tiszta és igazságos kárörömöt."
