A Már megadtuk magunkat annak, ami csak holnap fog bennünket elnyelni novellái a jelen nosztalgiában megállt idejéről beszélnek, egy időn kívül rekedt, de mégis ismerős világról, ahol a múlt mindig jobbnak tűnik, mint a jelen. A 2010-es évek elején, Szegeden játszódó történetek fragmentáltan követik Weisz Hümér és Lett Csilla széteső kapcsolatát, miközben a vissza-visszatérő mellékszereplőkön keresztül el nem kezdett (és el nem kezdhető) életek rajzolódnak ki. Cselekmény helyett hangulatok, a végtelenített várakozás ennuije és a kapunyitási pánik uralja a kötetet. A millenniális generációs belle epoque-ja, mielőtt páros lábbal rúgta be az ajtót újra a történelem.
