A tér poétikájának, a terekről szóló szakirodalomnak, valamint az utazási irodalomnak beláthatatlan a bibliográfiája. Jelen kötet nem kíván hozzájuk szorosan kapcsolódni, nem a tér szerepéről értekezik irodalmi és mozgóképi alkotások kapcsán, és nem is bocsátkozik fejtegetésekbe az utazás narratív, pszichológiai vagy lételméleti vonatkozásait illetően. Mégis arról próbál néhány gondolatot megosztani, hogy a rendkívül különböző, fiktív és valós terek miként teremtik meg a lehetőségét nem csupán az ember önértelmezésének, hanem annak is, hogy körbetekintve lássuk mindazt a másságot, ami körbevesz bennünket, legyenek mégoly távolinak és idegennek tetszők. A más terekről elgondoltaknak e helyütt mindig az olvasással kell összekapcsolódniuk, akár tényleges olvasmányélményről van szó, akár filmről, esetleg eltérő műfajok és médiumok sokaságáról. A fiktív terek tehát nem kizárólag elképzelt irodalmi világokat jelentenek, hanem a műfajok reflexióját, egyfajta metakritikai létezéspontot, amely a szövegvilágok közti átjárhatóság kihívásaira irányítják a figyelmet.
L. Varga Péter tanulmányokat, esszéket, kritikákat és útinaplókat tartalmazó kötetében a magas- és a népszerű kultúra egymás mellé helyezése révén a más-más valós és textuális terek oly módon tartják meg (nem feltétlenül esztétikai értelemben vett) különbségüket, hogy közben óhatatlanul is egymásba nyílnak, provokálják egymást, érintkezése lépnek.
