"A kéziratok nem égnek el" - hangzik el a talányos mondat
Woland szájából, s e kijelentés mintha Bulgakov regényének
sorsát is fémjelezné. A Mester és Margarita csak évtizedekkel
az író halála után, 1966-ban jelenhetett meg, ám azóta
a világirodalom egyik legtöbbet olvasott és legtitokzatosabb
alkotásává vált. Hatása a mai napig jelentős, hiszen ötvözi
az orosz irodalom hagyományait a modern írói szemlélettel.
A mű egyszerre szatirikus látlelet a húszas-harmincas évek
szovjet valóságáról és időtlenpéldázat hitről, hatalomról,
árulásról és hűségről. A fantasztikum, a groteszk és a filozofikus
mélység különös elegye teszi felejthetetlenné alakjait: a rejtélyes
Wolandot, aki sátáni játékossággal szolgáltat igazságot;
a Mestert, az üldözött alkotót; Margaritát, az önfeláldozó
szerelmest; valamint a Mester regényének tétova, gyötrődő
alakjait, köztük Jésuát és Pilátust.
Bulgakov műve egyszerre látomás és vádirat, szerelmi történet
és metafizikai dráma - megrendítő tanúságtétel arról, hogy
a szellem szabadsága túléli a zsarnokságot.
