Józef Mackiewicz regénye a második világháború utáni lengyel emigráció egyik legnagyobb írójának tabudöntögető írása - akárcsak a korábban már magyarul megjelent többi könyve. A regény a második világháború keleti frontjának eseményeit kíséri végig, 1941-től 1945-ig, úgy, ahogy még soha nem olvastuk, soha nem hallottuk. Egy regény, ami nem az unalomig ismert háborús kliséket ismételgeti és variálja.
Czesław Miłosz így írt róla A vadász évében: "Mackiewicz háborúról szóló művei egészen egyedülállóak, kivételesek a lengyel irodalomban, amely bővelkedik az ilyen témájú művekben. Ezekben kötelező a hazafias minta, a lengyelek harca a németekkel. Mackiewiczet többé-kevésbé hidegen hagyta ez a példa. [...] Ebben az évszázadban két alapvető lengyel attitűd ütközött egymással: Lengyelország függetlensége mint minden harc és erőfeszítés célja, valamint e függetlenség feláldozása a kommunista internacionalizmus nevében. [...] Mackiewicz a szovjetelenes internacionalizmus, azaz az antikommunista internacionálé híveként lép fel a regényeiben és a publicisztikájában."
