Henszlmann Imrét (1813. október 13., Kassa - 1888. december 5., Budapest) a hazai kultúratudomány és művelődéstörténet művészettörténészként és a magyarországi műemlékvédelem megteremtőjeként tartja számon. E két, egymással összefüggő terület intézményesülésében fontos szerepet játszott: 1872-től kinevezték a Műemlékek Országos Bizottsága első előadójának, 1873-tól a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjának, ugyanebben az évben a Budapesti Egyetemen akkor induló művészettörténeti és klasszikus archeológiai tanszék első egyetemi tanárának. Hosszú pályája során emellett számos elméleti és kritikai írást publikált a korabeli folyóiratokban - képzőművészetről, irodalomról, színházról, meséről egyaránt. E szerteágazó tevékenység ellenére a hazai köztudatban a műemlékvédő, építész és művészettörténész Henszlmann képe él mind a mai napig elevenen, művészet- és irodalomelméleti, valamint kritikusi tevékenységéről és annak irodalomtörténeti helyéről mindeddig alig esett szó. Jelen könyv e hiány pótlására kíván kísérletet tenni, előtérbe állítva a romantika irányába mutató henszlmanni esztétikát és kritikusi gyakorlatot.
Kapusi Angéla 1986-ban született, Miskolcon él. Szobrászként végzett, majd a Miskolci Egyetemen magyar szakos bölcsész és magyar-történelem szakos tanárként szerzett diplomát. Ezt követően ösztöndíjas PhD-hallgató volt, doktori értekezését 2018-ban védte meg. Jelenleg a Miskolci Egyetem BTK Tanárképző Intézetének adjunktusa, emellett egy miskolci szakközépiskolában dolgozik óraadó tanárként. Főbb kutatási és érdeklődési területei: klasszikus magyar irodalom, gyermek- és ifjúsági irodalom, magyartanítás módszertana, irodalmi nevelés és művészetpedagógia.
