"Ferenczitől [...] mi sem állt távolabb, mint a gondolat, hogy iskolát alapítson, és arra sarkallja az embereket, hogy úgy cselekedjenek, ahogyan azt ő, Ferenczi Sándor helyesnek és korrektnek gondolja. Ő éppen hogy azt kívánta sugallni, hogy mindenki élje a saját szakmai és magánéletét a maga különleges módján. Nem iskola vagy intézmény sarjadt a nyomában, hanem egy láthatatlan felhívás: gondolkozz, érezz, kérdezz." "Mindannyiszor, amikor a pszichoanalitikus eszmék és elméletek sorsát tárgyaljuk, akarva-akaratlanul is Ferenczihez kanyarodunk vissza. További kutatásaink révén majd nyilván még világosabban bemutathatjuk Ferenczi hatását, annyit azonban már most is túlzás nélkül állíthatunk, hogy Ferenczi öröksége velünk él, akár tudjuk ezt, akár nem."
