Párizs a „fény városa”, a „szerelmek városa”, a „divat fővárosa.”
A Szajna-part, a Montmartre és a Quartier Latin művészekről mesél: Dumas-ról, Zoláról és Victor Hugóról, akik felejthetetlen írásokban örökítették meg a város hangulatát, és festőkről, akik vásznaikon tették ugyanezt.
Holdas éjszakákon, ködös őszi reggeleken ma is itt járnak Modigliani, Renoir és Toulouse-Lautrec árnyai. Minden utcasarok ismerős valamelyik francia filmből, szinte várjuk, hogy Jean Gabin, vagy Belmondo jöjjön szembe velünk. Az utcák és terek a Napkirályra emlékeztetnek, meg a „vasálarcosra” és Napóleonra.
A kávéházak teraszán felcsendülnek a régi sanzonok Edith Piaf és Yves Montand hangján. A Vörös Malom kereke megállíthatatlanul forog, a Louvre csendes termeiben rejtelmesen mosolyog Leonardo Monalisája, a Pont Neuf-ön szerelmesek adnak találkát egymásnak, a fényárban úszó Diadalív árnyékában sosem csitul a forgalom, és az Eiffel torony vastraverzei magasodnak a Notre-Dame é a Sacre Coeur hófehér kőcsipkéi fölé...
