Találtam valamit, amiről már régen azt hittem, örökre elvesztettem, és nem hagyom, hogy egyetlen pillanattól is megfosszanak.
Amikor betöltötte a húszat, mindenki azt hitte, hogy Patricia Gardinert körül kell, hogy udvarolják a fiatalemberek. Mindenki így gondolta, kivéve Patet. Pat számára Ezüst Erdő jelentett mindent, egyszerre volt otthon és a mennyország. Mindaz, amit az élettől remélt, a Prince Edward-szigeten álló bájos, öreg ház varázsában testesült meg, ahol „a jó dolgok sosem változnak”. És most még a szokottnál is több volt a tennivaló: meg kellett tervezni a karácsonyi családi összejövetelt, vendégül kellett látni egy grófnőt, házasságot kellett összekommendálni, és fel kellett készülni az új béres érkezésére.
Ám amikor a hőn szeretett családtagok és barátok sorban továbbléptek az életben, és elköltöztek, Patben felébredt a kétség, hogy bölcs döntés volt-e Ezüst Erdőt a szív dolgai elé helyezni.
Lehetséges-e mégis, hogy magányosnak érzi magát Ezüst Erdő falai között?
