Ingmar Bergman 1966-os remekműve, a Persona voltaképpen ugyanarról szól, mint 1962-es Trilógiája: Isten csendjéről és az emberek közti kommunikáció képtelenségéről. A film főhőse, Elizabeth egyik este színpadon, az Elektra előadása közben hirtelen elnémul. Ápolonőjével, Almával való kényszerű összetartozásuk alatt különös kapcsolat alakul ki köztük, ám a látszólagos harmónia hirtelen felborul, mikor Alma egy levélből véletlenül megtudja, mit is jelentett valójában a színésznő számára.
