Sokan Nolannak titulálják az új trendet, miszerint egy szuperhősnek depressziósnak kell lennie, pedig ez a film is erre épít. Fenegyerek születése dupla tragédiához kapcsolódik: nem elég, hogy látását, de apját is elveszítette. Ráadásul ő Batmannel ellentétben még jelentős anyagi háttérrel se rendelkezik, hiszen ő a szegények ügyvédje. Azzal pedig, hogy ő vak, így voltaképpen nem hogy plusz képességekkel rendelkezik, hanem jelentős hátránnyal indul. Most attól tekintsünk el, hogy a többi érzéke mennyire kifinomult lett, mert -mint ahogy arra a film is rávilágít- ez is tud hátrány lenni. Ami még egyedivé teszi, az az, hogy ő igenis öl. Nem sajnálja áldozatait, mert valljuk be: ki szánna meg egy nemi erőszak tevőt? Ennek következtében sötétebb is lett a megszokott Marvel filmekhez képest, de még így is valamiféle határon belül mozog. Azt kell mondanom, hogy sajnos. Lehetett volna sokkal merészebb is.
Simán megelőzhette volna stílusváltásban a Batman: Kezdődik!-et, ezzel új szintre emelve a képregény-adaptációkat. Csak sajnos az alkotók nem voltak hozzá elég tökösek. Így a végkifejlet habos-babos, giccses lett, több szempontból is.
A karakterek jók, csak baromi sok van belőlük. Ettől kissé túlzsúfolt lett. Egyszerre kellett elmagyarázni a hős születését, jellemét, szerelmét és megküzdenie két teljesen különböző negatív hőssel. Azt viszont meg kell hagyni, hogy baromi hű lett a képregényekhez képest. Még úgy is, hogy a Vezér fekete lett. Farrel bár kissé röhejesen néz ki kopaszon, de az eredeti lila-fehér szerkója se lett volna jó ötlet. Mindenesetre remekül formálta meg. A többiekre se lehet panasz.
A túlzsúfoltságnak viszont lett pozitívuma is: baromi tempósan követik egymást a cselekmények. Nincsenek üres járatok, minden jelenetnek funkciója van. Vannak sajnos kínos pillanatok. A lángoló lógó egyértelmű lopás a Hollóból. Vagy a Vezér rózsás baromkodása. De még így is kiemelkedik a legtöbb szuperhősös film közül.
A kiadvány korrekt. A kép szép tiszta, a hang pazar és a szinkront is eltalálták. Nagy kár, hogy az extrákon ugyan van vagy hat különböző felirat, magyar az nincs köztük. Pedig egész érdekesek, főleg a képregénnyel kapcsolatosak (köztük maga Stan Lee is megszólal). Bár az "összehasonlítás" kissé egyoldalú lett és túl rövid.
Külön öröm, hogy van belső borító is, vagyis nem "fehér szörnnyel" találkozunk. A menü ugyan izgalmas, de engem a hangulata inkább emlékeztet egy horroréra, mint a Fenegyerekre.