Vásárlói kritikák a következő termékről: A vadászat

„Misi bácsi szakköre elmarad”
Nos, ha van hazánkban, akinek ez a mozi személyes élményt jelenthet, akkor az a pécsi rajztanár. Egyúttal ezzel a néhány gondolattal remélem adtam némi útmutatást is a filmhez, ugyanis jómagam az égvilágon semmit nem tudtam róla, valahol teljesen másra számítottam – és bizony egy ponton pont e tudatlanság majdnem félbe is hagytam az egészet…
Szerencsére nem tettem, mert végül is egy iszonyat erős drámát láttam, ami bizonyos szemszögből méltán kapott annnyi jelölést és díjat Európában, aminek jelenetei fotelbe döngölnek, s ami film után egyszerűen nem érzed jól magad. S az, hogy ez a mozi mégsem aratott nálam osztataln sikert, az talán pont ennek köszönhető. Ugyanis erős drámaisága mellett borzasztóan kényelmetlen a film. Már a témaválasztása önmagában az, aztán a főszereplő viselkedése és topasága, majd a finálé utolsó percei is. Néztem, néztem, leakadtam, de végig azt éreztem, hogy a szánalom és gyűlölet, a tehetetlenség és a harag dolgozik bennem egy kimondottan lassú dramaturgiájú moziban, ahol az északi nyelv inkább zavaró tényező volt, mint autentikus beleélési eszköz. Az események ugyanis nem helyhez kötöttek.
Eleve nehezen indul a mozi, Lucas (Mads Mikkelsen), mint óvóbácsi jellemének bemutatása és az egész sztori megágyazása számomra kicsit unalmas lett. A kakiló kiskölöktől Klaráig és a konfliktus kialakulásásig eljutni hosszú volt, azt a mélységet, amit esetleg a későbbi történet indokolt, mégsem kaptuk meg (mármint hogy Lucas miért is reagálja le az egézset úgy, ahogy). A „bomba” robbanása nagyon jó, ám de kétlem, hogy ezt szakember ilyen egyszerűen annyiban hagyná… még akkor is, ha ugyebár a film egyik alap tézise: „ A gyerekek soha nem hazudnak” (ááá, nem…)

A drámai hatás mindazonáltal működik, s a mozi is itt kezdett élni számomra. Az a kirekesztés, megaláztatás, amit utána Lucasnak el kellett viselnie, az nagyon durva és megrázó volt. A szerencsétlen flótás – kissé hihetetlen, de zseniális karakter – kanossza járása az egyik legjobb „szenvedéstörténet”, amit láttam. Igazából ezt talán csak Adrian Brody tudta volna jobban eljátszani, de Mikkelsen is szenzációs. Szinte kéjes élmény volt, mikor visszaütött, s nagy megelégedéssel töltött el a rendőrségi ügy végeredménye is.
Ugyanakkor a finálé előtt értetlenül állok. Nem is csak az időbeni ugrás zavart, hanem az a hirtelen jött béke – amit a napfényben álló alak ugyan árnyal, de valójában nem kérdőjelez meg. Csak azt érték el vele, hogy az egész lóg a levegőben… kissé hatásvadász módon. A Vadászat így nem csak a nyögvenyelős indítása, hanem a bosszantó fináléja miatt sem jött be maradéktalanul: ugyanakkor az is tény, hogy a játékidő nagy részében látott, az emberi természetet, kis falusi közösséget bemutató kép zseniális lett. Kellett hozzá egy kiváló színészi gárda, egy remek fényképezés – no meg egy iszonyat kényelmetlen és gusztustalan téma. Ha picit feszesebb lett volna a forgatókönyv, esetleg kevesebb  életszerűtlen cselekedet van a moziban, akkor egy örök érvényű alkotás lehetne. Így is súlyos darab, de akit zavar, hogy nem érzi jól magát egy film nézése közben, annak felemás élményt nyújt.
Mint nekem