Ki tudja, hányadszor nézem meg ezt az urrémfilmet, s még mindig jó látnom, hogy bár egyre aggastyánabb lesz, mint a jó bor, az évek számának növekedésével csak jobbá válik.
Természetesen a legjobb a négyes közül, csak a harmadik közelíti meg, míg a második egy idióta akciómozi, a negyedik pedig egy alulmúlhatatlan francia illúziórombolás.
Természetesen ebben is vannak logikai buktatók, és azok retrodíszletek az ezernyi kis lámpácskával, semmire sem való bizgentyukkel, unixos számítógépekkel.
A zene húz fel legjobban, mert Jeremiás bátyánk Williams bátyánk mellett a legpofátlanabb zenei plagizátor volt, ahogy itt is a focímzene Holst Planéták címu szimfonikus költeményébol sorokat vesz át, de itt van Mahler, Brahms, és az egész orosz iskola.
Weaver kisasszony gondoskodik a végén az erotikáról, ahogy úgy hordja a bugyiját, mint annak idején a szomszéd Lajos bácsi, akinek, mikor az autót mosta az udvarán, egész mini plasztikát lehetett volna készíteni a farpofáiról. Mindenesetre Scott Ripley bájainak alsó kameraállású felfedésével nyilván ezeket a már akkor is hiányzó elemeket dobta be.
A be nem avatott színészek legendája természetesen mese a kirobbanó aliennel együtt; szerintem Scott terjesztette, mert érezte, hogy új korszak közeledik az ijesztgetések korában.
Az Alien minden fogyatékossága dacára csúcsmozi, különösen a mai felhozatallal egybevetve. Sajnálatos, hogy ennek a filmnek nem csináltak egy igazi ütos szinkront, mert az eredeti film angolsága már.már fájón rossz és közönséges, a magyar pedig vödöreffektusos.