Kituno folytatása az elso résznek! Kár lenne vázolni mi a története inkább azokat a pontokat említeném meg amik miatt mégsem lehet azt mondani, hogy egy ötlettelen lövöldözos film az egész. Számomra az egyik legszimpatikusabb, hogy a filmnek számos momentuma az elso részben is szinte ugyanazon módon történt, de itt mégsem esik bele a film abba a csapdába, hogy csak az elso részbol táplálkozik. A katonák lelki állapotának ábrázolása pazar, ahogy a legvagányabb katonák, mint Hudson is, megrendül az idegenek erején az elso csata után. Ami kifejezetten tetszett, az Ripley és Newt kapcsolatának ábrázolása. A kislány félelme, amikor a lefektetés után befekszik az ágy alá, és beleborzong abba, amikor Ripley átöleli, az egyik kedvenc jelenetem, mert világosan rámutat arra, hogy az Idegen a valós gonosz, aki miatt még álmodni sem lehet nyugodtan. A zenenélküli pillanatok pedig, amikor egyszercsak a mozgásérzékelo pittyegése megszólal és a nézo tudja, hogy közeledik a csata elképeszto hangulatot teremt. A karakterek szempontjából a legnagyobb pozitívum számomra Bishop karaktere, akit végig úgy ábrázolt Cameron, hogy a nézo bizalmatlan legyen számára az 1. rész után. Az a jelenet, amikor boncolja a döglött arctámadót és az a gyilkos tekintet tole, hogy megzavarták méltó "utódja" annak a jelenetnek, amikor az 1. részben Ripley meglátogatja Ash-t kísérlet közben. Az egyetlen negatívum bár lehet, nehéz eset vagyok, hogy az a rész, amikor a robbanásban kb 8 katona egyszerre hal meg, lényegében többségnek az arcát is alig lehetett látni. Ok látszott csak áldozatként voltak benne, de ez megbocsáatható, különben 5 órás lett volna a film. Méltó folytatása az 1. résznek, és bár az extrákkal nem vagyok megelégedve, mégis ezt a lemezt azért akartam a polcra, mert az elv számomra, hogy a filmet kell csodálni, foleg ha ma már ilyen minoségu borzongást úgy sem gyártanak.