Vásárlói kritikák a következő termékről: Egy maréknyi dollárért

Ezt a filmet pusztán a zenéjéért is érdemes beszerezni, vagy az archaikus arcú pozitív, negatív vagy ártatlan szereplők kedvéért.

De a csúcs,amikor Clint ártatlan képpel magyarázza, hogy illendő lenne bocsánatot kérniük a szamártól, nehogy megsértődjön. Ekkor fülsértő magas frekvenciás hang kezd el folyamatosan sípolni,  jelezve, hogy ez nem tréfa.

Aztán miután megtörtént a leszámolás, egy épületből felháborodva kirohan a banditák fönöke, Baxter sheriff és felelősségre vonja Clint-et. És ez egy újabb briliáns jelenet.

Clint lassan rászegezi coltját a sheriffre és ez a hidegvérű mozdulat szinte Dirty Harry születése.

Eztakárhogynézemsemmikülönös.

  Tisztelem a rendezot késobbi munkái miatt , de ez csak skicc lehetett.

A DVD minosége korrekt.Azt nem tudom , vaj mér nem jelent meg Dvd -n A jó a rossz és a csúf ,amire 5 éves kislányom is azt mondta a  végén  ,mikor kiírták megint ,hogy a rossz a csúf ......, hogy ez szuper.Nem folytatom ,mert semmi ,de semmi értelme. Adiosz mucsácsosz.

Nekem megvan a Pár dollárral többért is, és azonnal megvenném A Jó, a rossz és a csúf-ot is, ha megjelenne. Az a trilógia legjobb darabja, és mégis se híre, se hamva, hogy valamikor megjelenne kicsiny hazánkban! Díszdobozról pedig már álmodni se merek...

Leone zsengéje.

A cselekmény ugye innen-onnan összeszedve, és ráadásul nem is a legjobb feldolgozása a sztorinak; kissé már újkorában is "kopottas" lehetett ez a rajzfilm-történet: az okos egérke összeugrasztja a kutyát meg a macskát azzal, hogy mindegyiknek a fülébe sugdos mindenféle fondorlatosat.

(SPOILER)

A végén a páncélos "fordulat" enyhén kínosnak is nevezheto, különösebb szentséggyalázás nélkül (talán már gyerekkoromban sem értettem, miért nem kapja homlokon Clintet a rosszfiú ahelyett, hogy értetlenkedve ürítené a tárat a hasába).

(SPOILER vége)
Amiért mégis kihagyhatatlan és klasszikus darab, az... az rengeteg dolog.

Az egyik: minden, ami Leone. Történetírással itt ugyan még nem nagyon veszodött, de a hangulatteremtés már teljes fegyverzetében pattan elo a mester homloka mögül: ahogy a film kezdodik, már bizsereg a hátamon a futkosó hideg (ejha, mi?). Aztán ahogy Clint bemutatkozik, ott meg is teremt mindent, ami a névtelen hos: akire ma, negyven év múlva is filmtörténeti etalonként nézünk, aki ma is az egyik legnagyobb király, akibol Eastwood megcsinálta lassan száz éve tartó (és emelkedo) karrierjét.

Már maga a focím zseniális, olyan, hogy már akkor is retró lehetett és még ma is friss; Tarantino sose lesz ennyire trendi és cool (még úgy sem, hogy o határozza meg, h mi trendi és mi cool).

Szóval a félmondatok, apró epizodisztikus jelenetek, szemöldök-ráncolások, gesztusok, beállítások azok, amitol ez a film is muködik: habár a karakterek itt még csak durván felskiccelt vázlatok, a köztük lévo viszonyok egyszerubbek, mint a szög, mégis remek nyitódarab a dollár-trilógiához (meg az egész Leone-életmuhöz).

Külön említést érdemel a zene, amirol talán elég is annyit mondani, hogy 60-as évekbeli Morricone, ez alapján asszem mindenki be tudja loni. Ahol a sztori döcög, ott a score elviszi a filmet a hátán, a végén a párbaj alatt pedig a magamfajta spagettiwestern-rajongó mindig összefossa magát, akárhányszor látja/hallja.

A kiadás nem egy nagy szám, de így a 990-es kategóriában több, mint kielégíto: nekem még az elozo, Warner-Oliza kiadás van meg a kétoldalas, jelenetválasztós borítóval (az újabb kiadásénak már a felbontása is szarabb), de gondolom a lemez ugyanaz. A kép eredeti arányú és anamorf, van magyar és angol felirat (ez utóbbi külön öröm, egyre kevesebb kiadványra képesek ráhegeszteni), illetve magyar szinkron is. Ami ugyan nem az eredeti, de könnyu hozzászokni, ha valaki nem halggatta rongyosra a klasszikust: a színészek jól teljesítenek, és bár Clint magyarhangja a "lenyalt hangú" Kautzky Armand (valahogy már a neve is olyan, amilyen), de itt igyekszik hozni a karcos harcost, és ezt sikerrel teljesíti is. Tekintettel arra, hogy Eastwood fiatalkori hangja nem az a kifejezett szikár férfiördögé (amivé keményedett aztán az alatt az ido alatt, ami alatt mások megszottyadni szoktak), azt kell, hogy mondjam, én teljesen elégedett vagyok a magyar szinkronnal; bátran ajánlom. A mellékszereplok néhol még jobbak is, mint az eredeti szereplok (különös tekintettel Gruber Hugóra).

A kép minosége elég, hm, economy class, de nagyon nagy baj nincs vele.

Csak aki látta már az angol kiadásét, ahol mindhárom (négy) Dollár-film olyan mértéku felújításon ment át, mint a nálunk is megjelent Volt egyszer egy vadnyugat, az azért búsulhat azon, hogy az ilyen olcsó kiadásokkal repítik itthon az olcsó filmek B-polcára az ilyen, külföldön minden további nélkül a helyükön kezelt (etalon film - etalon kiadás) klasszikusokat.

A végeredmény viszont mégis egy viszonylag korrekt kiadás, a korrektnél is barátibb áron, egy nálunk érthetetlenül mellozött halhatatlan filmsorozat nyitódarabjával.

A filmhez anno nem készült szinkron. A VHS korszak fénykorában kiadta egy kiadó aki már a múlté. Szinkront a jóvoltukból kaptunk hozzá. Merta Mokép feliratosan adta ki azt megelozöleg! Miután a ReT(L)eKLUB musorára tuzte a trilógiát, szokás szerint készült hozzá új szinkron! Sajnos figyelembe sem vették a másik két rész klasszikus szinkronját! Ez a szinkron van a DVD-n! A film egy elég eroteljes kezdete a dollár-trilógiának!

Leone bemelegítésként Akira Kurosawa A testor c. filmjének remakjével indított, amellyel új alapokra helyezte a westernt. A 60-as évek közepén a már-már haldokló mufajba lehelt új életet . A körülményeket jól jellemzi, hogy Leone, Morricone és Volonté angol álnéven szerepelt a stáblistákon, mert annyira újdonságszámba ment egy olasz western. Ráadásul akkoriban még Eastwood sem volt világszerte ismert.
A film nagyszeru, a kiadás már kevésbé.

A kép kissé fakó, bár egy 43 éves filmtol nem várható tesztlemez minoség. Ugyanez vonatkozik a hangra is, amely elég tompa. Szinkron-ügyben nem tudok mit mondani, én nem emlékszem a régire, így összevetni sem tudom ezzel. Az extrák igen soványak: mozielozetes, Leone, Morricone, Eastwood rövid filmográfia.
Mai szemmel furcsa volt pl az éjszakai temetoi jelenetnél alkalmazott ún. amerikai éjszaka effektus, amikor az éjszakai jeleneteket nappal veszik fel, a kívánt hatást alulexpozícióval, színhomérséklet-módosító szurozéssel és/vagy speciális megvilágítással érik el. Ez nem a kiadás, vagy a film kritikája, abban az idoben sokkal olcsóbb volt így elkészíteni ezket a jeleneteket.
Összegezve: a mufaj szerelmeseinek kötelezo, a gyatra kiadás ellenére is. Sajnos a Pár dollárral többért-el egyetemben manapság már alig beszerezheto, ki tudja lesz-e újabb kiadása? Az meg már egyenesen felháboritó hogy A Jó, a Rossz és a Csúf-ot nálunk ki sem adták. Úgy látszik a magyar westernrajongókra nem éri meg költeni. :-(