Egy rajzfilmtörténelmi mérföldkövet rombol le
Generációk nőhettek fel a "Scooby-Doo" rajzfilmsorozatokon, DVD-re készült filmeken. A stílusos, klasszikus rajzfilmekhez képest ("Boo bratyók"; "Idegen megszállók"; "Mexikói szörny") ez a film folytatja az első élőszereplős filmet: ugyanolyan rémes, humortalan, gusztustalan módon igyekszik a rajzfilmsorozatot kiparodizálni. A "Scooby-Doo" lényege ez előtt az volt, hogy a gyerek beleélje magát a szellemes, izgalmas kalandokba, egy gyerekkriminek nevezhető élménybe, úgy, hogy ne legyenek rémálmai. Nos, szegény gyerek ha ezt megnézi, nemcsak rémálmai lesznek, de össze is zavarodik. Sem felnőttnek, de főleg nem gyereknek nem nagy durranás ez a nyers folytatás.
Ha azt a kevés kis pozitívumot keressük a filmben, akkor annyit el lehet róla mondani, hogy talán elviselhetőbb, mint a 2002-es előd, ami annyira kiábrándító volt, amennyire csak lehetett. Ez a film már megpróbálja visszahozni a klasszikus "Scooby-Doo, merre vagy?" feelinget, természetesen sikertelenül.