Az 1931-es Drakula film hatalmas sikert hozott a Universal-nak, akit ez meglepetésként ért. Lugosi kultuszteremtő figurája mind a mai napig benne él még azon nézők elméjében is, akik feltételezhetően még nem is látták a filmet. Bár ezelőtt is készültek már filmek Stoker irományának feldolgozása képen, ám még is ez az a film amire azt mondhatjuk, hogy az első DRAKULA film. Bár nem regényhű, és mint már említettem készültek előtte is feldolgozások a témából, azok (pl.: Muranu Nosferatuja) olyan sajátos filmek, s nem annyira ismertek (teszem hozzá: sajnos), Browning röpke játékidejű, rossz szerkezetű, kis költségvetésű filmje mégis elementáris erejű: kultuszteremtő. E film erejét volt hivatott megismételni a spanyol nyelvű verzió, mely a kor szinkronizálási nehézségei miatt készült főrészben. Aztán sorra készültek a film folytatásai: Drakula lánya (1936), Drakula fia (1943), Frankenstein háza (1945 - bizony, ebben is feltűnik Drakula gróf), Drakula háza (1946).
A Lugosi-verzió (a spanyolt még nem láttam): 7,5/10
Az első folytatás a Drakula lánya véleményem szerint vontatott és gyenge, bár kétségtelenül hangulatosak a képek az éjjeli Londonról.
5/10
A Drakula fia kicsit sem jobb, sem rosszabb az előző résznél. Lon Chaney Jr. jópofa mint Aluc(k?)ard - azaz Drakula gróf -, nem olyan kultikus, mint a mi Bélánk-féle, de érdekesség a Farkasember rajongóinak (tudniillik ott az ifjabbik Chaney rettentő nagyot alakított Lawrence Talbot, azaz a Wolfman szerepében). Sok az unalmas rész benne, de egyébként szintúgy hangulatos folytatás.
5/10
Drakula háza: no igen, ez sem jobb az előzőeknél, ám valamivel már gyengébb. Nem csak Drakulát üdvözölhetjük, hanem a farkasembert és Frankenstein szörnyét is, sőt még egy őrült, Jekyll/Hyde-típusú dokit és egy púpos, de amúgy kedves nővért is köszönhetünk, mint "rémek". Ami mindig jó a Universal horroroknál, az itt is megvan (élvezetes árnyjátékok, és csodálatos, érdekes filmes trükkök a korból), viszont valahogy a történet már tényleg kezd fárasztó és unalmas lenni.
4/10