Vásárlói kritikák a következő termékről: Szerelmünk lapjai

Eredetileg egyáltalán nem akartam írni erről a filmről, de tegnap rájöttem, hogy muszáj.
Muszáj, mert 8 csillagon áll az imdb-n.
Muszáj, mert sokan meg vannak győződve arról, hogy ez egy igényes, és jó film. És sokan járhatnak úgy, mint én, hogy naiv módon bedőlnek ennek. A büntetés pedig azonnal és kíméletlenül sújt le ránk. Mindezért egyfajta küldetésnek érzem, hogy elmondjam milyen is a Szerelmünk lapjai valójában.


És nem lehet csak legyinteni rá, hogy nőknek való. Kétségtelenül így van, de attól még mert romantikus egy film, nem feltétlenül kell visszataszítóan nyálasnak, émelyítően giccsesnek, teljesen logikátlannak, és full értelmetlennek lennie. Ez a mozi a legósdibb, legolcsóbb módon használja ki a nők igényét ezekre a magasztos érzésekre, így bármiféle józan történetvezetést meghazudtolva mindig éppen az történik, amivel hatásvadász módon valamiféle érzelmet próbálhatnak belőlünk kicsikarni.
Már az első képsorok figyelmezethetik gyanútlan férfitársaimat, és a jóízlésű hölgyeket egyaránt, hogy itt bizony baj lesz. Egy undorítóan narancssárga naplemente előtt szállnak át a CGI madarak, és már itt érzem, hogy elvárják tőlünk, hogy le legyünk nyűgözve, holott még nem mutattak semmit sem. Sajnálatos módon pedig később se lesz elviselhetőbb, ne is reménykedjünk! Ryan Gosling hiába jó, sőt karizmatikus színész, ha egyszer semmi esélye sincs kibontakozni egy ennyire végtelenül egydimenziós, sekélyes karakterben. Nem válik sokkal többé Rachel McAdams se, aki legalább szexi lehetne, de még csak véletlenül sem az.
A történet pedig halad a maga lassú, unalmas medrében, baromságokon átívelve. Mintha a háborút is belekevernék, de több valahogy már nem is rémlik belőle. Viszont az már egy csodálatosan értelmetlen jelenet, amikor szeretkezni akarnak a pajtában, és a csaj végig hülyeségeket beszél. Elvégre csak élete szerelméről, egy önmegtartóztatással teli nyárról van szó, na meg arról, hogy soha többet nem találkoznak. És mindettől nem nedvesedik be a bugyi.
Amúgy meg a csóró srácnak a 10 centes órabéréből futott rá, hogy abból a romhalmaz házból, 50 000 dolláros villácskát varázsoljon?
Az anyukának mi a motivációja? Miért gecizik a lányával, ha meg már gecizik, akkor miért meséli el a saját sztoriját a szegény fiúról? Mert hát persze, pont vele is pont ugyanez történt. Továbbá miért kötelező jellegű minden mai romantikus nyáltengerben (lásd még Alkonyat), hogy a csaj egyszerre két számára tökéletes pasit szívasson? Ez jót tesz az egójuknak, vagy ettől érzik magukat valakinek, hogy önző, gátlástalan, visszataszító és undorító módon szopatnak egyszerre két különböző pasit? De most komolyan, a női lélektanban ennek milyen közös alapjai vannak? Nem lehet véletlen, hogy egymástól függetlenül mindig ez a helyzet…
Még egy mélypontot el kell árulnom, ez pedig nem más, mint a tavas jelenet, ami a kezdéshez hasonló iszonyatos giccs. Mert nem elég a készítőknek a köd, nem elég nekik a tó, nem elég a csónak, nem elég a már 1910-es években is trendi Ryan Gosling, kellenek még a kacsák. Kell még a világ összes kibaszott kacsája! De az is lehet, hogy a trójai seregekkel vetekedő kacsatenger CGI-trükk, ellenkező esetben viszont Hollywood össze kacsáját behívták statisztálni. Aztán még többet, és még többet, mert kacsákra mindig szükség van.
De a legrosszabb mégis a film vége. Amikor kiderül a nagyon átlátszó nagy csavar, akkor sikeresen tesznek nevetségessé, és szépelgőssé egy igen komoly betegséget. Majd az utolsó jelenetekben az egész film értelmét teljesen megkérdőjelezik, hogy aztán a legvégén egy olyan romantikusnak tűnő, förtelmesen hatásvadász, és végképp hiteltelen befejezésbe torkolljon a történet, amilyet én még az életemben nem láttam. Közben potyoghatnak a könnyek, ha esetleg az agyműködésünk végképp leállt.
Az igazi szerelemnél boldogabb, csodálatosabb érzés talán nincs is a világon. Ez miért nem volt elég a készítőknek? És miért nem elég az olvadozó hölgynézőknek? Miért kell még melléhazudni olyan képtelen, szentimentális hazugságokat, amelyek sosem léteztek, és soha nem is fognak.
Tehát a színészek nem tudnak kibontakozni, a tempó unalmas, a történet értelmetlen, az operatőri munka giccses, a rendezés pedig hatásvadász. Tessék rajongani, és 8 pontozni ezt az értékelhetetlen filmet az imdb-n!
Ó persze, én pasi vagyok én ezt nem érthetem, ez nem nekem készült. Felhívnám azonban a figyelmet két nagyon fontos dologra. Az egyik, hogy vannak olyan nők, akik képesek arra a vérforraló galádságra, hogy ezt a pasijukkal megnézetik. Mélységes részvétem szegény férfitársaimnak, pláne, hogy utána azt kell hazudniuk, hogy jó volt, különben nem lesz meg az esti kamatyolás. A másik dolog pedig, hogy bebizonyította a filmtörténelem, hogy romantikus moziból is lehet valóban szépet, igazán igényeset készíteni, amely tényleg fontos érzelmek, és komoly döntések, átérezhető konfliktusok mentén halad előre, végig logikusan, mellőzve mindenfajta giccset, és egyéb nyálaskodást. Ilyen például A szív hídjai.
Jah, és egy olyasvalaki véleményét olvastad, akinek alapvetően tetszik a Titanic! Így tessék belemélyedni A szerelmünk lapjaiba!
BLOG.

Gyönyörű, szívmelengető film a kicsit elcsépelt gazdag lány/szegény fiú történet feldolgozása. De mégsem! Szerencsére itt nem a társadalmi szakadék kapja a főszerepet, bár az is befolyásolja a fiatalok kapcsolatát, jövőjét. Nincs kedvem elemezni a sztorit, mert az nem mond el semmit a filmről. Szerintem a mű nem lenne az ami a két főszereplő nélkül. Ryan Gosling remek választás volt. Láthattuk előtte és utána is másban, de ebben a filmben maradandót alkotott. Rachel McAdams az addigi tini-vígjátékok helyett egy rendes szerepben is bizonyíthatott. Nem is akárhogy! Elbűvölő és hiteles. Azóta több jó szerepet kapott és biztos vagyok benne, hogy ennek a filmnek köszönhetően.
A történet nem nagy durranás, de a színészeknek, forgatókönyvnek és rendezőnek köszönhetően egy többször nézhető alkotás.

Nicholas Sparks másik mestermüve az Üzenet a palackban mellett melynek filmváltozata legalább akkora hatású drámai romantikus történet mint az imént említett alkotás. A film kezdö képsorai Aaron Zigman andalító és gyönyörü zongorajátékával minden idök egyik legcsodálatosabb jelenete a filmtörténelemben illetve a csónakázás a hattyúk között jelenettöl is eláll a szavunk. A két föszereplö között az elejétöl a végéig izzik a levegö, érezhetö a feszültség hol jó hol rossz értelemben, a történet vége felé pedig könnyfakasztó drámai fordulatot vesznek az események. Tökéletesen kidolgozott dialógusokat és hihetetlenül briliáns alakítást nyújt valamennyi szereplö a filmben mely talán valamennyi regény megfilmesítése közül a legtökéletesebbre sikerült söt szerintem még a regénynél is jobb lett ez a filmváltozat ami nagyon ritka. Ha ajánlanom kéne filmet elsö randira, Valentin napra, fiatal vagy érettebb párkapcsolatban vagy házasságban élöknek, vagy idös házasoknak, egész biztos hogy a Szerelmünk Lapjai lenne az elsö a sorban.

Nick Cassavets rendezte romantikus regényadaptáció egészen biztos, hogy a jók közül való. Nem könnyu egy valódi szerelmes történetet úgy ábrázolni filmvásznon, hogy ne tunjön túl csöpögosnek, szentimentálisnak, vagy giccsesnek. Ezek mind hazavághatják az egész filmet és vele együtt a kiváló alapanyagot. Szerencsére jelen esetben az adagolással nincsen gond, mondhatni: hajszál híján tökéletes munka...
Allie és Noah szerelme igaz szerelem, két olyan ember története, akiket egymásnak teremtettek. Persze az élet soha nem könnyu, csupán annak tunik, hiszen a szerelem mindent megszépít, a realitás és a hideg valóság meroben mást takar. Allie gazdag, szülei a legjobb iskolába járatják, különórákat vesz, míg Noah a fatelepen dolgozik óránként 40 centért. A két fiatal a vidámparkban találkozik elsonek, ahol Noah elég egyedien hívja randira Allie-t, visszautasíthatatlanul kérleli míg a lány rövid habozás után igent mond.  Innentol kezdve kettojük élete örökre megváltozik, egymásba szeretnek és elválaszthatatlanok, látszólag. A lány szülei hamar rájönnek, hogy lányukhoz nem illik egy fatelepi munkásfiú, akinek se pénze se lehetoségei nincsenek és elválasztják egymástól a két szerelmest. Innen életük egy szakasza különválik hosszú évekre, Noah megjárja a II. világháborút és megveszi álma düledezo házát, amit úgy hoz helyre, ahogy Allieval megálmodták: fehér falak, kék zsalukkal... Allie éppen házasodni készül, amikor ismét összehozza oket a sors s rádöbben soha senki mást nem szerethet úgy, mint Noaht. Választania kell a szerelem és a jólét között...
Az egész történet két szálon fut, a fiatalok szerelmét egy idosödo úr meséli, jobban mondva olvassa fel egy hozzá korban közelálló kedves, öreg hölgynek. Aprócska fekete könyv rejti a történetet, amit csupán egy nap leforgása alatt látunk viszont mesélés közben. A szálak már a film elso harmadában tisztulni kezdenek, s hamarosan kiderül miért ez a konstrukció.
Az összes jelenetsor közül nekem a focím alatti tetszett leginkább, a tökéletes képsor a vöröslo nappal, a folyóval, a halásszal és a telt színeivel csodálatos: fekete és vörös, mégis kifejezo és egyszeruen gyönyöru. Megnyugtat, elringat és elokészíti a hangulatot a történethez, ami csodálatos szerelem, múlhatatlan, örök. S az örök szerelem sosem halványul el, az élet végig tart sot még azon túl is. Vannak olyan emberek, akiket egymásnak teremtettek, csupán kevesen találnak rá életük hiányzó másik felére, aki pedig rálel átélheti a valódi boldogságot. S nagyon kivételes az ilyen szerelem, mely sírig tart, és akik átélték vagy átélik a legszerencsésebb emberek ezen a földön...

Gyönyöru film, napokig a hatása alatt voltam, miután megnéztem... És nem csak noknek való, mert pl. eloször az öcsém ajánlotta, aztán pedig megnéztük a férjemmel és o is nagyon el volt érzékenyülve a végén és nagyon tetszett neki!!! ... bár lehet nekem van nagyon jó öcsém és férjem :), de mindenkinek ajánlom, aki meri vállalni az érzelmeket!

Nagy várakozásokkal ültem végre a film elé, mivel a bemutató kelloen felkeltette az érdeklodésem. (Mint ahogyan ez általában ugye lenni szokott velem ;-) )

Majdnem a film végéig magával is ragadott a romantika, ami kelloen adagolva, megfelelo tempóban "jött". A filmnek keretes története van, mesélve láthatjuk a fiatal Noah és Allie szerelmét/történetét, s a film elei, s közbeni keretes villanások teljesen helyénvalók. Viszont a film végi "hattyúhalál" szerintem erosen eröltetett és sajnos számomra az egész film értékét ledegradálta, bár hölgy ismerosöm az utolsó 20 percet kellemesen végigpityeregte, tehát lehet a hiba bennem keresendo .Mindenesetre szerintem kár érte, ha a film 20 perccel rövidebb lenne is kitöltötte volna a 90 perces játékidot és több férfirajongót szerzett volna.

65%

Nos igen, rá lehet mondani, hogy csaj film, de akkor is!! Ez egy nagyonjól megírt történet, eroteljes alakításokkal, nemcsak az idosebb színészek részérol! Sot, azt modanám a 2 fiatal lejátsza a vászonról oket. Kedves, romantikus sztori,ugyanakkor elgondolkodtató is. Hisz teljesen mindegy mikor élünk, a fiatalok ugyanúgy élik meg elso vagy a nyári szerelmeiket mint régen. A film egybe rávilágít arra, hogy milyenek lehetnénk, hogyan törodjünk a másikkal, hogy vegyük észre ami szép és jó, és igyekezzünk kiélvezni minden percét. Egy film, amit érdemes megnézni, és borús, hideg téli esténként elovenni.