Vásárlói kritikák a következő termékről: Kerülőutak

A FILMROL: Nagyszeru film. Egyszeruen csodálatos. Ez a kedvenc filmem. Egyszeruen nem lehet hibát találni benne. Vicces, emberi, igaz, megható. Egy kis film néhány kisemberrol. Csodálatos, minden egyes perce élvezet. A rendezés és a  forgatókönyv zseniális, az alakítások nagyszeruek. Paul Giamatti-t tényleg kellett volna jelölni Oscarra, Thomas Haden Church-nek és Virgina Madsen-nek pedig meg kellett volna kapnia a díjat (de Thomas Haden Church-nek mindenképp), ahogy magának a filmnek is. De ne ezzel törodjünk, hanem élvezzük ki a film minden pillanatát. Virginia Madsen monológja a borokról pedig talán a film legjobb jelenete. Ez egy olyan film, amirol sértés azt állítani, hogy zseniális. Ez több annál. Kötelezo darab.
A KÉP & A HANG: Egyikkel sincs baj, de a hangnál ajánlom az angol+magyar felirat párosítást, mert a film úgy az igazi.
EXTRÁK: Ebbol nincs sok, de azok mind érdekesek és hasznosak. Bár ez esetben a film a lényeg.
KIVITELEZÉS: A doboz egyszeru, de igényes, a menük hangulatosak.
ÖSSZKÉP: KIHAGYHATATLAN VÉTEL! Ez a film minden pénzt megér!

Tegnap lenyomtam másodszorra is. A 2005-ös Oscar-díj X-Akták története, hogy Giamatti-t nem jelölték érte. Voltak már baklövések, de ez asszem mindent felülmúl. Sosem fogják megmagyarázni, de végülis ez nem is fontos, hiszen Alexander Payne eddigi legjobb filmjét készítette el. Legjobb ötlete, hogy az alapvetoen beszélgetésre irányuló forgatókönyvét teljesen színészeire bízta, mellozve a látványos, hatásvadász elemeket. Ha valaki ezt az ötletet természetesnek veszi, jelzem, hogy a 70-es évekig nagyon is így rendeztek, csak sokan elfelejtették, hogy a túlstilizálás a realizmus halálát jelenti. Itt most csak a beszélgetos drámákra gondoltam. Egy akciófilmnél elvárható valamilyen látványvilág. Itt abszolút visszafogott minden, a beállítások olyanok, mintha mi néznénk ki a motelszobából, mi ülnénk az étteremben bort kortyolgatva, mi csókolnánk meg olyan bénán Virginia Madsen-t...  Szóval van benne egy kis rögtönzés, pár zseniális pillanat, pl. Giamatti megérinti Madsen nyakát, Thomas Haden Church oroszlánbogése, a gyorsbüfés jelenet, vagy Gamatti telefonbeszélgetése. Többet nem is írnék, mert az már spoiler lenne. A lényeg, hogy ezeket a pillanatokat - akármilyen jó is a forgatókönyv - a színészeknek köszönhetjük. Haden Church abszolút ellenállhatatlan figura, mégha az arcberendezése egy nehézfiút is sejtet. Virginia Madsen nekem régóta szívem hölgye (plátói), 40-es éveire mit sem vesztett varázsából. Sandra Oh ugyan Payne felesége volt, de mégis remek választás volt a negyedik szerepre, valahogy hitelesíti azt az érzést, hogy nem Toszkánában vagyunk, hanem Amerikában.

  Most nem fogok vitázni azon, hogy ez egy vígjáték-e, vagy dráma. Ez egy nagyon jó film, ennyi.

A mozis "kattanásomat" (értsd majd minden filmet megnézek moziban) még elkerülte ez a film, mivel kicsivel korábbi darab. Egy okból bánom csak, mert ez a film nagy valószínuséggel a 2005-ös moziban látott filmjeim listáján elokelo helyen végzett volna. Imádom, lassan falom (azaz falnám, ha lenne) az ilyen melankólikusan-életvidám (furcsa, de aki látta gondolom azért nagyjából érti mire gondolok) filmeket. Két jóbarát kalandja ez, akik egy közös utazással búcsúztatják egyikük legényéletét, ugyanis az egy hetes utazást követve eljo az esküvo napja. Mindkettejüknek megvan a maga szenvedéje, egyikük a bort, míg a másik a no(k)nek nem tud ellenállni. Utazásuk során sikerül mindkettojüknek megszerettetni a másikkal az imádott not/bort. Kérdés, hogy kire hogyan hat és hogyan változtatja meg az életét ez az út...

Egyszeruen zseniális film, hatalmas alakításokkal, eltalált karakterekkel, s renngeteg borral.

Szentségtörést követtem "L", mert szinkronnal kezdtem nézni a filmet, de hál Istennek (kopp-kopp-kopp) remekül sikerült, bátran ajánlható mindenkinek.

100%

A két barát elindul az útra sztorit sokféleképpen láttuk már viszont, de talán ennyire keserédesen még soha. Egy hét történetét láthatjuk a 120 perces filmben ami, lassú folyású ugyan, de érlelodik akár a jó bor.
Miles és barátja Jack egy hetes bortúrára indulnak California leghíresebb szolotermeszto vidékén mielott Jack végképp elkötelezné magát és megnosülne. A két barát útja során bejárják a legszebb tájakat, jó borokat isznak és közben megpróbálják megtalálni önmagukat. Ennyire furcsa párost elképzelni is nehéz; Miles egy visszahúzódó, sérülékeny és a válásába belerokkant angoltanár, kinek élete ennél üresebb és semmitmondóbb már nem is lehetne. Valódi lúzer, aki csak úgy él és már ez is fáj neki, mégis annyira szeretetre éhes csak képtelen kifejezni valódi érzéseit mások irányába. Furcsa kontraszttal megáldott karakter, mert a film elején pénzt lop saját anyjától mégis egészen a végéig o az egyetlen akibe szorult némi gerincesség és egyenesség. Barátja, Jack éppen az ellenpélda Milesra, egy beképzelt, minden lében kanál, lepukkant hajdani filmsztár, aki még mindig "szépfiús" bájából próbál megélni és az elso arra alkalmas not ágyba csábítja nem törodve a következményekkel és azzal, hogy másokat hogyan bánt meg. A bortúrán azonban Miles összetalálkozik Maya-val, a kedves pincérnovel, aki nagyon hasonlóan gondolkodik és egy hét alatt minden lehetséges dolog megtörténik...
Néha az az érzésünk támad, hogy a történet vezetése és a karakterek kibontakozása nincsen egyensúlyban. ezekbol a szereplokbol többet kilehetett volna hozni ebben a játékidoben. Nem volt elég mély, hiszen éppen a noi foszereplore nem jutott elég ido, nem ismertük meg jobban és hiába jó színészno egyszeruen nem kapott teret, hogy kibontakozhasson. az igaz, hogy az egész történet tulajdonképpen Milesra épít, az o semmitmondó életére és rajongására a borok iránt, azt hiszem azért az egyensúlyt meglehetett volna találni foszereploink között. Ezért sajnálom egyedül ezt a mozit, a színészek miatt és különösen Paul Giamatti játéka miatt érdemes megnézni, mert egészen rendkívüli.
A menu zenés, animált. A kép végig élénk és színes, bár néha nem teljesen éles. Nem tudom ez szándékos volt-e, de észreveheto az életlenség. A hangra nem lehet panasz, bár ez egy komédia, tehát süvölto akciójeleneteknél lévo hanghatásokkal ne számoljunk. Én most a magyar 2.0-ás hangsávot teszteltem. Sztereó TV-n nagyon jól szól, nem halk, minden értheto. A zene pedig remek!
Ptoszit! ;)

A 13,14és a 15-ös címen(Title) lehet elérni a rejtett extrákat.

Valódi rejtett elérési útvonala csak az utolsónak van.A menüben a 15-ös jelenet,majd balra.Megjelenik egy borospalack.

A másik kettot a nyelvválasztásnál és a kimaradt jelenetek menüben kellene keresni,de valamit elrontottak.

Még 30 perc extra.

Kár,hogy még angol felirat sincs egy extrához sem.

már hogyne lenne vígjáték? attól, hogy nincsenek benne seggreülos poénok, még simán komédiának tekintheto. méghozzá az év legjobbjának. szerethetoen lúzer figurák keverednek életszagú helyzetekbe, s gúnyos, ám mélységesen irónikus megjegyzéseikkel, jogos vagy éppenséggel túldramatizált reakcióikkal szórakoztatják a finom humorra vevo nézot. engem a film teljesen elvarázsolt, s ugyan nem nevettem rajta folyamatosan, néha még a szemem is benedvesedett a nézése közben, a végén mosolyogva, nagyokat sóhajtva álltam fel.