Ez egy nagyszeru film. Arról nem nagyon tudok szólni, hogy hogyan jelenik meg benne Robert Altman munkássága és szemlélete, mert azt nem ismerem, ez csak egy személyes élménybeszámoló lesz. Az ajánló kicsit félrevezeto, az valami nagy drámát és tragédiát sugall, ahogy a stáb és a rajongók rájönnek, hogy kedvelt musoruk veszélybe került, és mindent megtesznek, hogy fenntartsák, de ilyenrol itt szó sincs. Ez nem "vígjáték", hanem egy "víg játék".
Az egészet úgy kell elképzelni, hogy a film elindul a 2000-es években, aztán átlépünk egy ajtón, és mintha a hatvanas évek Amerikájába csöppentünk volna. Ott van ez az élo rádiómusor, ami évtizedeken keresztül összekötött embereket, akiknek együtt és külön is múltja van. Beszélgetnek a színfalak mögött, amíg a fellépésükre várnak, ahogy évek óta mindig, sztorizgatnak (és végre nem ótvar flashbackek vannak), és közben élettel töltik meg a fakó falakat: szerelemmel, szeretettel, örömmel, humorral, és az élet elengedhetetlen kellékeként az elmúlással, a halállal. A varázslat csak fokozódik a színpadon, zeng a ház a jófajta country&westerntol; nem csoda, hogy a nézok századszor, ezredszer is beülnek egy-egy szombaton. Ebben a környezetben szinte kiviláglik a rejtélyes, fehér kabátos no, akinek -"afféle" angyalként- mindenkihez van egy jó szava.
Nagyjából úgy lehet osztályozni a filmeket, hogy melyik szervre hatnak. Az utolsó eloadás leginkább a szemet és a fület célozza, és ezen felül a lelket, minden mennyiségben, igazi örömfilm. A díszletek, a jelmezek, a színészek, a dalok, a karakterek; nem is tudom, mit emeljek ki hirtelen. Meryl Streepet, aki amúgy is az egyik kedvenc színésznom, énekelni hallani, atyaég, és még hogy! Vagy Woody Harrelson, ahogy obszcén cowboydalokat ad elo! Még Lindsay Lohanról is elhittem, hogy tud játszani, pedig azon túl, hogy hol mit "villant", sokat mostanában nem hallani róla. Meg jókat mosolyogtam a kissé elavult, de mégis fantáziadús reklámokon, a DuctTapetol meg teljesen kész voltam.
Nincs kifogás, ezt a filmet látni kell. Akár egyedül, akár kettesben, akár társaságban, minden helyzetben meg lehet találni a hangulatot, és némi mondanivalót. Komolyan, az jutott eszembe közben, hogy mivel a rádiómusor menetén kívül nincs igazán drámai vonal, amihez az események fuzodnek, így az is jó, ha baráti körben beteszi a DVD-lejátszóba az ember, nézzük kicsit, közben poénkodunk, meghallgatunk részleteket, dalbetéteket, aztán arról eszünkbe jut valami, ahogy a filmben is történik. Még ha a tempó lassú is, nem fog feltunni, sot, örültem, hogy ez az érzés minél tovább kitart.
A kép tökéletes, a hanggal sem volt bajom (még a szinkron is megfelelo), bár kb. tíz perc után Az utolsó eloadás megbecstelenítésének éreztem, ha nem eredeti nyelven nézem.
Fájóan hiányoznak egy ilyen DVD-rol az extrák. Ilyenkor azt érzem, mintha a készítoknek, a színészeknek és a forgalmazóknak nem lenne mondanivalója a filmrol, és ezt jelen esetben kizártnak tartom. Az egyetlen szerencse, hogy a film egyben a saját extráit is tartalmazza, meg nem akartam egy ilyen apróság miatt 90% alá vinni az összpontszámot. Mert azt nálam maximálisan megérdemelte.
Kieg.: Én akcióban vettem itt, annyiért "best buy" volt; ha mást nem, válasszátok mellé a Darwin rémálmát, így gyakorlatilag az egyik ingyen van.