Vásárlói kritikák a következő termékről: Az őrület határán (szinkronizált változat)

Egyszerűen nem tudok mit kezdeni ezzel a filmmel. A filmet rendelés előtt már kétszer láttam. Gondoltam adok neki ismét egy lehetőséget, de ugyanaz az érzés kerít hatalmába mit ezt megelőzőleg.
Terrence Malick pedig szerintem egy olyan művész aki jóval megelőzte a korát. Nem véletlen használtam  a művész szót. Olyan képi világot tár elénk amit egyszerűen nem lehet leírni. Egyszerűen nézed és tudod, hogy valami csodálatosat lától, de nem tudod megfogalmazni, hogy mit. Csak elbűvöl. Úgy gondolom, hogy majd 20 esetleg 30 év múlva fogják igazán megérteni, hogy mire is gondolt a szerző, mert itt minden kockának mondani valója van. Próbáljátok ki! Merevítsétek ki bárhol a filmet és kaptok egy gigantikus fénykép albumot, a legszebb képekkel.
A film erényei közé tartozik még mind emellett a színészi alakítás is. Bár sokan csak cameo-znak, de ők is fontos szerepet töltenek be a filmben. Egyúttal fontos megemlíteni, hogy egy olyan filmet láttunk, ahol a háborúban részt vevő katonák lelki világába is bepillantást nyerhetünk és ami talán még ennél is fontosabb a gondolataikat is "halljuk". Mint az egyik előttem szóló is megemlíti nincs olyan szereplő akivel ne tudnák azonosulni. Még a könyörtelennel tűnő ezredessel is. Nálam egyébként a Nolte a favorit a színészi alakítások terén. A harc végén mikor megfáradtan keresztbe tett lábakkal ül egy széken és elmorzsol egy könny cseppet az nekem top jelenet a filmből.
A harci jelenetek nagyon ütnek mint például domb elfoglalásáért vezetett értelmetlen ütközet, vagy az amikor végre egy maroknyi csapat elfoglalja a központi erődöt. A szurony harcot nagyon közelről nézhetjük végig, szinte mi is úgy érezzük részesei vagyunk. 5.1-es hanggal nagyon üt.



Külön kiemelném a film végét így kénytelen leszek egy kicsit SPOILER-zni! A főhős halála a végén egy olyan momentum melyet ritkán látni háborús filmben Bemutatja, hogy nem csak hősiességből, önfeláldozásból, lehet felemelni a puskát az ellenségtől körülvéve, hanem azért is, hogy elmeneküljünk a valóság elől és így találjunk menedéket. Talán kicsit giccses, de egyébként módfelett logikus.



Azonban a film legnagyobb hibája, hogy rendkívül unalmas. És szerintem nem egyedül gondolom ezt. Rengeteg mondani valót akarnak egyszerre lenyomni a torkunkon, ami nem lenne baj, de hogy a játék idő szinte teljes egészében ez megy nekem már sok volt tekintve, hogy a film 164 perces. Monotonná válik nagyon, főleg úgy hogy, semmi újat nem közvetít. Ismét megtudjuk, hogy a háború borzalmas az emberek feleslegesen meghalnak. Közben pusztul a természet is, meg hogy a természet ennek ellenére úgy is utat talál stb. stb. Láttuk már más filmekben. Csak ezt általában egy jelenettel elintézik és kész. Sokat javított volna a helyzeten, ha csak 2 órás a film. Szerintem ebbe az időkorlátba is belefér minden.
Összegezve tehát van egy film ami kétségtelen hogy olyan képi világgal büszkélkedhet, melyet nem sűrűn lát az ember, kiemelkedő színészi alakításokkal bír, ráadásul egy igazi háborús filmhez méltóan jó kis csata jelenetek vannak benne. Kétségtelen hátránya az indokolatlan hossza és, hogy unalmassá válik a film hosszabb idő után. Olyan embereknek ajánlom, akiket foglalkoztat a háború lélek tana és egy bögre kakaó vagy  forró tea mellett egyedül végig tudják nézni odafigyelve minden apró jelenetre.
A DVD hangja remek lett a kép is szintén. Extrák nincsenek a lemezen, de nekem annyira nem is hiányzik most őszintén szólva. A kiadvány ennyi pénzért 8. A film pedig 6-os. Sajnos. Talán 20 30 év múlva 10-es lesz.

Nem vagyok túl nagy háborús film rajongó. Az őrület határánt Malick sajátosan lírai stílusa és témaválasztása miatt néztem meg, amiben rengeteg szépség és gondolat fér meg, még ha azt nem is érzem minden pillanatban a sajátoménak.
Hogy háborúellenes lenne ez a film? Szerintem ez kb. olyan, mintha azt mondanánk, hogy levegőellenes. A harc, a küzdelem minden élőlény természetben elfoglalt helyének kény- és értelemszerű velejárója. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincsenek értelmetlen háborúk, felesleges csaták, mondvacsinált indokkal. Valahogy ezt a kettősséget éreztem ki ebből a majdnem három órából, hiszen harc az is, ahogy gyerekek birkóznak, az is, ahogy parancsra két nemzet fiataljai halomra ölik egymást, de még az is, ahogy a növények egy erdőben megküzdenek a fényért és a tápanyagért. Az emberek ennek a harcnak nehezen fogadják be és el minden vonatkozását, az is, aki osztja a halált, és az is, aki elszenvedi. Mindezt úgy, hogy maga a cél, a végkifejlet talán nem is bír jelentőséggel, csak a még tovább, a még jobban és a még előre van, anélkül, hogy ami az élethez elengedhetetlen (a "víz"), az a hozzá méltó figyelmet kapná.
Azokat a képzeteket, hogy itt látványos csatajelenetek lesznek (bár vannak látványos csaták), hogy lesz bajtársiasság és hősiesség (bár mindkettő van), és hogy a végén dicsőségben pihennek meg a túlélők (bár így van), érdemes elfelejteni. Mert nem ezekben van a lényeg. Nekem például hiába volt bármennyi halál, vér és szenvedés a képernyőn, mégis olyan végtelen nyugalom és harmónia áradt az egész hangulatból, amit soha, semmilyen más film és filmes nem tudott visszaadni, csak Malick és a művei. Csak nézni és hallgatni akartam, befogadni, és talán a saját kudarcom, hogy ez sem sikerült zökkenők nélkül.
Ami nekem annyira nem a szívem csücske (és ez Malick minden eddig látott filmjénél így volt), az a belső monológok erőltetése. Narrációnak túl monoton, a szereplők vívódásnak túl szenvedélytelen, ha pedig Malick kívánja a költői kérdéseit megosztani a közönséggel, az szerencsésebb lenne a szereplők szájába adva. Engem mindig ezek zökkentettek ki a film sodrából, és amiért ugyanazt tudom mondani, mint Az új világ esetében: nekem ez inkább tűnik egy elrontott audiokommentárnak, mint a film szerves részének, és leginkább annak örülnék, ha ezek egy kikapcsolható, külön hangsávon lennének. Most, nekem ezért, és csak ezért "négy csillag" a film, és egyszer talán megérek arra, hogy öt legyen...
A DVD tesztelésére a hardverem nem igazán alkalmas; nekem mindaz, amit láttam és hallottam, megfelelt, még a dzsungel részlet- és színgazdag képeinél is.
Röviden: Tudom, hogy az időbeli közeliség (ami mind a témaválasztásra, mind a film korára érvényes) miatt szokás a Ryan közlegény megmentésével összehasonlítani Az őrület határánt, de nekem ez olyan, mint ha az almát kéne összehasonlítanom egy űrállomással. Azzal kezdtem, hogy ezt inkább Malick háborúról szóló filmjének tekintem, mint háborús filmnek, és ajánlani is azoknak tudnám, akik ugyanígy vannak vagy lennének ezzel.

Eme mű kapcsán szinte minden fórumon elhangzik a bűvös "Ryan" név, különböző kontextusokban, de leginkább a "miért nem Az őrület határán nyerte az Oscart?!" felkiáltásokkal. Mivel szinte egyszerre készült a két film, ezért az összehasonlítás elkerülhetetlen.
Mallick filmjének kétségkívül van egy egyéni hangulata. Mint már többen írták, nem a kiforduló belek és a repkedő végtagok által gerjesztett borzalomra kell gondolni. Nem. Mallick filmjének a hangulatát elsősorban a paradicsomi képek, és az emberek által okozott pusztítás kontrasztja, az egyes katonák belső monológjai (melyek hol nagyon egyszerűek, hol kissé túl filozófikusak), illetve a gyönyörű képek adják. Nem külön-külön, hanem együttesen, és ehhez járul hozzá Zimmer kiváló muzsikája, bevonva ezt a kiváló "masszát" egy igen ízletes "krémmel".


Az őrület határán megmutatja azt, ami a Ryanből kimaradt. A katonák feszültségét a bevetés előtt Spielberg eposzában csak pár beállítás erejéig láthatjuk, mielőtt elkezdődik a darálás. Itt azonban a kamera elidőz a hajón, és szinte tapintható a feszültség, a rémület az áporodott szagú fedélközben. A cél ismertetése után indul a mandula, a partraszálló bárkák hamarosan elérik Guadalcanal homokját, és kezdetét veszi a dombért vívott harc. Nem csak a bevetés előtti félelem ábrázolása maradt ki a Ryanből, hanem a már említett monológok, kisebb-nagyobb filozofálgatások. Ott a harc dinamizmusa, itt a katonák gondolatai hivatottak bemutatni a háború őrültségét.
Szépen lassan egyre több katonát ismerhetünk meg: a magát a felesége emlékével éltető baka, a plecsnihajhász Nolte, a háborúba belefásult, de mégis helyt álló Penn, illetve a film elején éppen "önkéntes szabadságát" töltő Caviezel, vagy a századosuk, aki talán nem illik bele a háborús gépezetbe...
A film címe pofonegyszerűen értelmezhető, mivel a katonák közül többen is megközelítették azt a vékony vörös vonalat, és páran át is lépték azt. Ezeknek a bemutatása (pl. amikor az egyik amcsi feláll, és ordibálni kezd a japánoknak) ismét csak mélyíti a film háborúellenes mondanivalóját.
Mert minden háborús film háborúellenes, ez tiszta sor. De míg a Ryan az öldöklés profi bemutatásával (amelyet fimre vinni szerintem nem olyan könnyű kis ujjgyakorlat volt, mint azt pár Szpílbergellenes ember hangoztat itt-ott) operál, itt a hangulat az, amely rátelepszik a nézőre. A paradicsomi helyszínen való borzalom...


Páran azt vetik fel negatívumként, hogy a film unalmas. Hát jó hosszú, az igaz, de egyáltalán nem unalmas. A csatajelentek kiválóan vannak megcsinálva, és azért nem tömör filozófiaóra a film a háborúról és a halálról, az események azért pörögnek.
A domb elfoglalása nem jelent kimenőt a háborúból - egy kis szünet, aztán megy tovább a buli. A századosok jönnek-mennek, mivel az eredetit le kellett váltani, mert nem volt hajlandó frontális támadást végrehajtani a domb ellen, ezzel megmentve a századát.    
A film vége pedig ugyancsak nem azt sugallja, hogy vége a megpróbáltatásoknak.


Komolyabb film, mint a Ryan, az biztos. De szerintem mindkettő film fontos háborús alkotás, és inkább együtt kellene őket egy "make children, not war" pack-be helyezni, több más eposszal együtt (pl. Levelek Iwo Jimáról). Az Oscar-díj meg tetszik-nem tetszik egy verseny, amelyben sokszor a populárisabb alkotás győz.
Lényeg a lényeg, mind2 film remek. Remélem hogy eljutunk végre oda is egyszer, hogy a háborúzni oly nagyon szerető szélsőjobbosok is megnézik már ezeket a filmeket, és kissé leállnak a bakancsosok éltetésével...

Sokáig lusta voltam, hogy írjak a kedvenc filmemrol néhány gondolatot, de most így 10 év után nagy nehezen rászántam magam.

Eloször is nagyon nehéz írni egy olyan filmrol, melynek hatására én magam is másképpen gondolkodok a világról. Számomra Terrence Malick mestermuve etalon. Inkább lélektani drámának nevezném, mintsem háborús filmnek. Vagy legalábbis nem az a tipikus háborús film, amely a nemzetek összecsapásáról szól, hanem ami rámutat az emberi kegyetlenségre és gyulöletre, a szeretetre és az önfeláldozásra, a hatalomra és a becsvágyra. Nem kell ahhoz háborúba menni, hogy ezeket lássuk, hiszen mindennap szembesülünk velük. Tökéletes képet kapunk az emberi lélek rejtelmeirol.

Nem az a fajta mozi, amit hetente megnéz az ember egy üveg sörrel a kezében, én mégis legalább 15x megbéztem, mert minden alkalommal újabb és újabb momentumokat fedezek fel benne, amelyek hatással vannak rám. Minden egyes karakterrel tudok azonululni még akkor is ha esetleg nem szimpatikus.

A teljes színészgárda elott le a kalappal, remekül teljesítettek. Itt nincs feltüntetve, de néhány fontosabb jelenetben feltunik még John Travolta, Jared Leto, Tom Jane, Nick Stahl és John Savage. Azt gondolom, ha ennyi remek embert láthatunk együtt a vásznon, már nagy baj nem lehet. És akkor nem is beszéltunk a csodálatos operatori munkáról, amit szintén Terrence Malick vett a kezébe.
Összegezve: akár háborús filmként, akár drámaként tekintve minden idok egyik legnagyobb alkotásaként tarthatjuk számon. Ritkán szoktam számokkal dobálózni de 10/10

A film minden kétséget kizáróan alapmu!!

Eddig 4x láttam de nem volt olyan jelenet vagy momentum amire azt mondanám hogy elcsépelt klisé. Azok, akik aknaszéttépos megmentos heroikus háborús filmeket szeretik nem biztos, hogy tetszeni fog, akik viszont a háború lélektanára kíváncsiak, azoknak hozzám hasonlóan örök kedvenc lesz.

Annak ellenére, hogy nincsenek eposzba illo csatajelenetek és mindent elsöpro robbanások, a film mégis tud olyat mutatni, amitol az ember teljesen megborzong, és szinte átérzi a káoszt és orületet, amit egy háború produkálni tud. (a japán tábor lerohanása pl.)

A szereposztásra és a látványra ki sem térek, mivel a tökéletes az szerintem jó szó rá.
Aki hasonló filmet szeretne látni, annak ajánlom:

Apokalipszis most

Vaskereszt

Számomra nem attól van mondanivalója egy háborús filmnek, mert sokat beszélnek benne a háború borzalmairól és nagytotálban mutatják a szenvedo arcokat, (ha van csata, ha nincs). Ellenpéldaként ott a Ryan közlegény megmentése. Aki látta a partraszállás képeit, egy darabig biztos nem akar fegyvert fogni.

Itt az akció helyett egészen máson volt a hangsúly. Jó példa erre, amikor 7 amerikai megrohamozza a dombot, és veszteség nélkül kifüstölik a japánokat. Nincs nehéz dolguk, mert azok szemmel láthatóan nem tudnak célozni, és úgy támadnak ki, hogy a puska minden irányba áll, csak épp nem az ellenség felé.

A hangsúly sokkal inkább a belso monológokon volt, melyektol csak hatásvadász - és jó hosszú lett a film. A rendezonek sokkal jobban áll, a romantikus mufaj (Az új világ).

Filmként jobb mint a Ryan. Pedig Spielberg-hívo vagyok. Mégis ezt kell mondjam. Az Apokalipszis Most testvérfilmje lehetne. Oscart Spielberg vitt, pedig ez a film is érdmes rá. Akik szeretik magukban úgyis adtak neki nem keveset. Remek színészek, egy 20 év szünetet tartó rendezo újabb zsenialitása és operatori varázslat mely bemutatja a háború ezen szakaszát vérprofin. Remek akciók, tartalmas mondandó. Alapfilm a sok szemét között!!!

A film nagyon jó a két és fél óra hamar elrepül mégha nincs is benne olyan sok akció.

A szinkronszerep osztás parádés: Kaszás Attila, Epres Attila, Reviczky Gábor, Sörös Sándor, Szabó Sípos Barnabás, Stohl András, Csankó Zoltán Csuja Imre.

Csakúgy mint a szereposztás: Sean Penn, Adrien Brody, Ben Chaplin, Nick Nolte, John Savage, John Travolta, John Cusack, Woody Harrelson, George Clooney, Nick Stahl

Én személy szerint nagyon vártam már a szinkronos verziót, mert anno az m1-en ismeros és tehetséges muvészek neve csengett a füleimben(Reviczky Gábor, Epres Attila, Selmeczi Roland, Csankó Zoltán...stb)Többen említettétek, hogy fölösleges a szinkron erre a korongra, de nekem, mint minoségi magyar szinkron kedvelonek ez külön ajándék volt...

Csodálatos tájak, feszült, látványos harci jelenetek, parádés szereposztás...

Ezt a filmet nem sokkal a Ryan közlegény után mutatták be, és sokan hasonlítgatták a kettot egymáshoz. Pedig a két film két teljesen különbözo mondanivalóval és stílussal rendelkezik.

Az orület határán nem a felrobbanó aknától kiforduló belek látványával borzaszt. Amikor a majd háromórás film végén kimentem a moziból azt mondtam: Ez a vége? Ennyi volt? Ezért mentek oda, és haltak meg annyian? Aztan rájöttem: a film célja pont ez: megmutatni, hogy a háborúnak nincs értelme. Mert miért is haltak meg olyan sokan ezen a csodálatosan szép szigeten? Mi célja volt? Utolsó lehetoség az eloléptetésre egy kiöregedo alezredesnek? Elfogalni egy jelentéktelen szigetet a több száz között? Míg a Ryan közlegény megmentése azt mondja: egy emberert is érdemes, addig Az orület határán szerint egy egész nemzetért sem. Itt a "bátor" vezetot csak saját egyéni karrierje irányítja, és küldeti vesztébe katonák százait, míg az igazi host legyávázzák, és hazaküldik, amikor emberei életét akarja menteni. A film végén nem avathatunk hosöket, csak áldozatok és túlélok vannak. A háború pedig egyátalán nem hosökrol szól, hanem káoszról, orületrol, pusztulásról. Az ember pedig tovabb vívja harcát önmaga ellen, ebben az érintetlen földi paradicsomban, de a katonak közül egynek megadatik, hogy lássa egy "másik világ", egy békésebb élet létezését, karnyújtásnyira a mesterseges pokoltól.

Ez film a háborúról szól. Arról amit a háború igazából jelent.
Ha nem változtattak az elozo kiadás képén, és hangján, akkor ezek továbbra is referencia minoséguek. Kár, hogy a melanéz dalok ezúttal lemaradtak(?).

Maximálisan egyet értek az alattam szólóval.

Egyszeruen szánalmas, hogy egy ennyire egyértelmuen kiváló film ilyen kritikákat kapjon, ugyanakkor tipikus is: pontozzátok csak le szépen, aztán nyargaljatok át a Taxi  45. és a Motel 12. topikjába, ajnározni az éppen aktuális szemetet. Azokat legalább megértitek, lévén nem szólnak az égvilágon semmirol.

De mindettol függetlenül bántó az ilyen szintu hozzánemértés, végtelen egyszeruség és a minden "másra", újra irányuló érdektelenség rémiszto kombinációja. Szomorú lesz tole az ember. Mint a háborútól.

Most nem értékelném a filmet, elég annyi, hogy nekem a kedvenc háborús filmem.
Az zavar, hogy teljesen felesleges kiadni egy "csupasz" szinkronos verziót. Akit érdekel ez a film, az már megvette feliratosan. Ha egy két lemezes, szinkronos verzió jött volna ki sok extrával, akkor megvenném, de csak a magyar hang miatt megvenni nekem nem érdemes, és gondolom sokan hasonlóan gondolkodnak.
Hiánypótló a kiadvány, de túl késon jött ki ahhoz, hogy ebben a formában értelme legyen...

A filmrol már írtam az eredeti változatnál, röviden annyit, hogy egy nagyon szépen összerakott háborús film. Nem az a tipikus hollywoodi produkció, inkább európai stílusú.
A szinkronról: nem tudom, ez az a szinkron-e, ami a videóváltozaton is volt. Ha igen: egyáltalán nem rossz a szinkronminoség és olyan hangok szerepelnek, mint Reviczky Gábor, Csankó Zoltán vagy Kaszás Attila.
Viszont az extrák itt lemaradtak...

A film "csúcs"!. Egyszeruen hihetetlen:csak "gratulálni" !!!!! tudok a kiadónak!!!!!!!!!!!Mondja már meg nekem valaki, hogy miért kell egy ilyen filmet ami ekkorát szól,  SURROUND hanggal kiadni csak azért hogy Magyar legyen?????!!  Ebbol a lemezbol csak az eredeti 5.1 ér valamit úgyhogy ezért a "PRODUKCIÓÉRT" igazán kár volt...............