Vásárlói kritikák a következő termékről: Híd Terabithia földjére

Azért van itt félrevezetés bőven. Gyűrűk Ura, Narnia meg King Kong...? Ezen filmek alkotóira rakni a filmet népszerűsítő, - kis túlzással - propaganda szöveget nem túl etikus dolog. Mielőtt megnéztem volna Csupó Gábor filmjét, elolvastam a tok hátulján lévő ismertetőt, ahova ugye a fenti mozifilmek is fel voltak sorolva, valamilyen kötödéssel ehhez a filmhez. Szépen be is húztak a csőbe. Arra számítottam, hogy egy hihetetlenül látványos kalandfilmet fogok látni, egy magyar rendező tálalásában, de nem.

Azt azért leszögezném, hogy a film nem rossz, viszont én másra számítottam...
Két gyerekről szól, akik eltérő társadalmi normák szerint nevelkedtek, máshogyan szocializálódtak és hát más anyagi háttérrel rendelkeznek. Egyik alkalommal azonban a külön kis útjaik összefutnak és egy hatalmas kaland részeiként "térnek magukhoz".

A film középpontjában a gyermeki képzelőerőt tették, azt, hogy az otthoni problémák elől csak oda tudnak menekülni és csak is ott találhatnak békét és persze egy kis szórakozást is.

De ahogy mondtam, nem a történettel van a gond. 90 perc után, azzal kellett szembesülnöm, hogy vége a filmnek és az utolsó pár jelentet leszámítva, gyakorlatilag semmi fanatsy jellege nem volt. Ha mondjuk  kicsit pontosabb lett volna a leírás, akkor egy részt lehet, hogy nem nézem meg, vagy ha még is, akkor másképp vélekednék. Talán...
A szereplők remek választás volt. Robert Patrick az egyik család feje, aki kétségbeesetten küzd családjáért és a megélhetésért, nagy átéléssel alakítja a szerepét és engem ezzel teljesen meggyőzött. A két gyermek, AnnaSophia Robb és Josh Hutcherson jól megértették egymást, de itt külön kiemelném Robb kisasszony fenomenális alakítását, amivel megbocsátást nyert a Boszorkány-hegy című film miatt.

Zooey Deschanel (Galaxis útikalauz stopposoknak) lénye pedig mindig üdítően hat, ha feltűnik a képernyőn, bár itt csak mellékszereplő.
Maga a kiadvány persze nagyon szép és extra is van bőven, ha valaki esetleg kíváncsi a kulisszatitkokra. A kép és a hang is egész jó.
Összességében, a filmmel, ha úgy állsz neki, akkor nem lesz gond. Elsősorban persze a fiatalabb rétegnek ajánlanám, de idősebbek is vehetik a fáradtságot.

Nekem hatalmas csalódás volt és haragszom emiatt a promóterekre, de ha független maradok, akkor ez egy jó kis film lehet.

Moziban nézve tetszett a Terabithia, DVD-ről látva pedig azon kevés film egyike lett, ami másodikra is képes volt az első nézés hangulatát elhozni.
A történet önmagában nem lenne különleges darab, tulajdonképpen csak annyi, hogy két, a szűkebb közösségükben helyüket nem találó, összeillő gyerek hogyan talál egymásra. Mindkettőjüknek meggyűlik a baja az iskolával és a családjukkal is, mindezt abban a korban, amikor a világ valósága elkezdi kifakítani a gyerekkori álmokat. Ennek ellentételezésére kezdik el "felfedezni" Terabithiát, teremtő képzeletükkel benépesítve ezt a csak önmaguk számára létező világot. Az első szoros barátság kötelékének öröme éppúgy megvan itt, mint például az első komolyan megbánt döntés bűntudata is.

Ezt az egyedinek éppen nem mondható történetet sikerült szokatlanul hitelesre és élvezetesre megcsinálni. A színészek remekül alakítanak, különösen a két kisebb (AnnaSophia Robb, Bailee Madison) és az egy nagyobb (Zooey Deschanel) hölgy. A látvánnyal és a rendezéssel (Csupó Gábor munkája) kiegészítve a karakterek igazi magába szippantó atmoszférát teremtenek, egy percre sem untam. A szereplőkkel együtt mosolyogtam a vígjátéki, éneklős részeknél, és velük együtt lett gombóc a torkomban a drámai szakaszoknál.

  

Az esetlegesen megmaradt hiányérzetet pedig, amit a megvalósításnak nem sikerült betömnie, azt a nosztalgia szépítette meg. A terabithiai utazás igazából személyes visszatekintés a néző múltjába, a gyermekkori élményekbe, megidézve az akkori barátságokat, kalandokat. Abba a korba, amikor (még) mindenkiben megvolt ez a "teremtő képzelet", amitől kard lett a botból, Halálcsillag a mászókából, ami egyáltalán képes életre kelteni a játékokat. Szomorúan jutott eszembe, hogy már a gyerekekben is egyre kevesebb van ebből, mert a mai világban lassan már a képzeletet is készen vásárolja az ember.
A DVD mostanában a GHE forgalmazásában jön, de még az SPI volt stábját dicséri; különlegesen jó darab, önmagában is extra változatnak minősül. A kép nem tesztminőségű ugyan, de szép, a hang remek, és rengeteg, majdnem egy órányi extra van a lemezen, az alábbi összetételben:

- Előzetes - magyar felirattal;

- A könyv háttere - magyar felirattal;

- Digitális képalkotás - magyar felirattal;

- Videóklip (AnnaSophia Robb - Keep your mind wide o_pen);

- Így készült - magyar hanggal(!!!);

- Interjúk - magyar felirattal;

- Ajánlók;
Röviden: Kiváló ifjúsági film, egy képzeletbeli világgal fűszerezve, amerikai módra. A film és a DVD paramétereit figyelembe véve ennyiért ajándék.

Ugyan én az elozetesek, illetve a leírások alapján teljesen mást vártam, jóval hasonlóbbat a Narnia-filmhez, azt el kell ismernem, ha az ember átállítja az agyában a kapcsolót, hogy márpedig itt nem színtiszta fantasyt, hanem kissé árnyaltabb, komolyabb élményt kap, akkor Csupó Gábor meséjén képes rendkívül jól szórakozni. Viszont ha már így van, akkor a mesevilágot sokkal színesebben, látványosabban kellett volna bemutatni, nem csak egy-két digitálisan megrajzolt lényt odabiggyeszteni, hanem minimum úgy, ahogy az a  záróképen látszott. Sebaj, ettol függetlenül szórakoztató kis film ez: jó volt látni, ahogy a két fohös gyerkoc hogy talál egymásra, ahogy nap mint nap túlélik az ellenségeskedo iskola- és osztálytársak szemétkedéseit, hogyan teremtik meg a saját kis fantáziavilágukat. Apropó, szemétkedések: ezek az idegesíto túlzások zavartak leginkább az egész történetben: ennyit csesztetést szó nélkül turni, ráadásul szinte az egész osztálytól?! Nem beszélve a klotyón beléptidíjat szedo tehenekrol. Úgy rúgtam volna fel oket, mint hülyegyerek a kalaposgombát! :-) Ellenpontként viszont ott volt két kedves karakter: Robert "T-1000" Patrick pozitív apaszerepe és a kishúgot alakító Bailee Madison. Tündéri a kiscsaj! :-)) Aztán mielott rendesen kibontakozna a fiatalok mesevilága, jön a hatalmas pofon, melytol egy szempillantás alatt velük együtt észhez térünk a boldog álomvilágból, és törölgetjük a könnyeinket. Mindig sajnáltam azokat a gyerekeket, akiknek ilyen drámai módon kell felnotté válniuk, akár filmen, akár az életben. A vége persze megint csak csodaszép. Egy szó, mint száz, nekem, aki a jobban kedveli a giccsesebb darabokat (hisz ha fantasy, hadd szóljon a CGI!), kicsit kevés a megvételhez, de aki jobban szereti a visszafogottabb dolgokat, ráadásul egy kis szívfacsargatást is hajlandó megturni egy gyerekfilmben, az imádni fogja.

Csupó Gábor elso rendezése igazi élmény. A Walden Media kissé butuska Narniája után egy ötödannyiból leforgatott, és kissé megtéveszto reklámkampánnyal indította útjára új ifjúsági fantasy filmjét. A "gyerek/gyerekek a képzelet birodalmában" sablon újabb darabja, mindenesetre realistább a hozzá hasonló Narniánál és a Faun labirintusánál. Elobbinél azért, mert okosabb, oszintébb, utóbbinál meg azért, mert mai idobe és némiképp átélhetobb helyzetbe helyezi a szereploket. Nem mondom, hogy jobb a Faunnál, de egy 10 éves gyerek jobban átéli a suli utáni játékokat, mint egy fasiszta spanyol tiszt gyilkolásait. Amúgy sok mindent nem szabad elmondani a filmrol, mindenesetre ajánlatos semmit sem tudni róla megtekintés elott, mert csak úgy tud ütni. Mindenesetre a két foszereplo telitalálat, és a srác huát alakító kislány is bájos, de igazából senki sem lóg ki a filmbol, mind a helyükön vannak. A trükkök nem mindig tökéletesek, bár a fa-troll egész ötletes. Mindenesetre Richard Taylor a Gyuruk Urában jobban ügyeskedett. Nem baj, azért szimpatikus a világ legtisztábban beszélo trükkmestere. :)
Azért kissé elkeseríto, hogy sokan azért húzták le a filmet, mert nem valami trükkhalmazt kaptak, hanem kidolgozott karaktereket átélheto helyzetekben.

A reklámok, trailerek, beszámolók alapján azt hittem, egy újabb "kölkök a béna fantáziavilágban" film lesz a Terabithia. Aztán rohadtul meglepodtem, hogy nagyon nem az. Mély történet, szeretheto karakterek, a fantasy hál Istennek csak körítés (mondjuk kissé béna CG-ként, de üsse kavics), és bizony-bizony meg is lehet könnyezni - ugyan lehetne giccsesnek mondani szigorú szemmel nézve, viszont a rendezés és a tálalás sikeresen ugorja át ezt a jelleget, és tesz elénk egy roppant kedves, szép, érzelemdús (nem zsötem!!) filmet. A végére sikerült rájönnöm, melyik film "remake"-je is lehetne ez: a My Girlé. Az nagyon hasonló, így aki azt látta, ezt garantáltan szeretni fogja. 2007 kellemes meglepetése!

Üdvözletem!
Nah szóval nekem az a véleményem-így cseperedo kamaszként-hogy egy nagyon jó film mely megváltoztatta az életem! Ezt komolyan mondom miután megnéztem a filmet 2 napig depressziós voltam..vagyis nem tudom mi voltam mert még nem voltam depressziós. Nah szóval az érzelmek amik ebben a filmben megtalálhatóak és rádzúdítanak azt valakinek nehéz valakinek könnyu feldolgozni, de egy biztos még nem hallotam olyan embert aki azt mondta volna hogy rossz film. Kicsit félve mondom de nekem 10/10 pontos a film. Persze nem vagyok egy nagy filmes de az átlagembereknél jobban bele vagyok merülve a filmekbe. Ohh és szerintem minden ember megtalálja önmagát a film valamelyik karakterében.

A Bridge to Terabithia nem fantasy, a benne lévo fantasy-elemek a gyermeki tudat kivetülése, amely  pszichés reakció – különösen a gyermekkorban – a külvilág hatásaira. Ennek a mesésen szép történetnek a magyar irodalomban és filmben is megvannak az elozményei. Elég ha Móra Kincskeresojére, Molnárnak a Pál utcai kamaszgyermekeire gondolunk. A téma a felnotté válás evolúciója, mely az irodalom és a pszichológia aspektusából fordított evolúció.

Az ártatlanság utolsó lobbanása, azok a törékeny pillanatok végso megélése, melyek még ártatlanná és tisztává szentelik az embert az emberi élet egyik legsúlyosabb pillanatában.

A mese és a valóság határmezsgyéjén járhatunk ismét a szereplokkel, mint a korábban említett két gyermekregényben. Móránál még az osi magyar mitológia párolog át egy kiskamasszá serdülo félárva fiúcska lelkébe, míg Molnár hosei férfias játékok útvesztoin át tapasztalják meg az emberi mivoltuk törékenységét.

A Bridge to Terabithia hosei átlagtól eltéro, introvertált gyermekek, akiket a látens kamaszszerelem, a másikukban fellelt azonos énjük köt össze.

A film igen eros érzelmi reakciókat válthat ki több generációból, de különösen a hasonló korú gyermeket nevelokbol.

A két gyermekszereplo tökéletes választás volt, hiszen az álmodozó tekintetu, gyors érzelmi átalakulásokra képes kisfiú, az örök idealista, széparcú, mindig derut sugárzó kislány nemcsak tökéletesen kiegészítik egymást, hanem folyamatosan kiegészülnek az egymástól átvett érzelmi válaszokkal, s állandóan fejlodnek.
Az utóbbi évek egyik legjobb filmalkotása, mély és megrázó, derus és boldog pillanatokkal telített, itt-ott fanyar humorral átszott történet; mely minden újranézés után más tanulsággal szolgál. A látványelemek tudatosan nem tökéletesek, hiszen ezzel is jelezni kívánja a rendezo, hogy a kivetített világ a lélek rezdülései, szimbolikus elemek, melyeket a felnottek már csak alig vagy egyáltalán nem tudnak dekódolni.
A kiadvány megfelelo, szép és tiszta kép, kristálytiszta hang, megfelelo extrák, csodálatos történet, nagyszeru gyermekszínészek, kellemes filmzene, mértéktartón nagyszeru, az írói szándékot megvalósító rendezés, sokáig elkíséro élmény, nevetés és könny…

Az elottem szólóknak köszönhetoen az alábbi következtetéseket tudom levonni:1-jól elszúrták a marketinget 2-ahogy az elso hozzászóló említette:csodálatos film!

Gyuruk Ura bejött,Harry Potter fan vagyok,Narnia szódával elment,Faun labirintusán nem aludtam el,az Eragon meg már nem is érdekel. Így állok én a manapság készült fantasy-filmekkel,csak viszonyításképpen :-)

Megannyi csalódás után én sem szavaztam meg a Terabihiának a moziba megtekintést.Gondoltam ismét egy tucat-fantasy,amibol nekem egy is sok...hááát nagyot tévedtem,mert míg a Faun labirintusa abszolút hidegen hagyott,ez a film valóban megérintett!

A Híd Terabithia földjére valóban nem fantasy.Ifjúsági film drámai töltettel, a fantasy szál olyan a film mufajában mint a varázslat a foszereploknek a filmben:ott van,hogy elkápráztasson minket,látszólag szebbé tegye a világot,de nem ez a lényeg:a képzelet szárnyalása,a barátság,a zord világtól történo elszakadás. Elcsépelt közhelyek ezek,de egy olyan direktor keze alatt mint Csupó Gábor,abszolút nem érezzük annak. Nincs semmi érzelgos szájbarágós tanulság a végén,ami kellemes meglepetés....vagyis hát érzelgosség az van,de a legjobb fajtából.A film végén utoljára talán csak a Nagy Halat nézve éreztem ezt:nem tudom hogy sírjak,nevessek,boldog legyek-e vagy szomorú.

A jellemek rendkívül el lettek találva,ahogy a hangulat is.Ahol kell,ott már-már fájóan valóságos(iskolai jelenetek), ahol kell,a mi fantáziánk is szányal mint a szereploké (Terabithia). Olyannyira könnyu azonosulni a szereplokkel, hogy a tregédia után valamilyen szinten át tudjuk érezni a fájdalmat,a hiányt. Sot,lassan ott tartottam,hogy a film végén,mint egy gyerek vártam Leslie újra feltunését.Érezni lehetett hogy a várva-várt nyálas újratalálkozás-jelenet nem fog megtörténni,de az utolsó pillanatig reménykedtem,hátha...viszont sajnos-vagy nem sajnos Csupó elkerülte ezt a ziccert egy giccshez. A film értékelésének szempontjából ez örvendetes,de mint gyermeklelku filmnézo,kicsit hervasztó.

Hosszúra nyúlt kritikám végén tehát a következtetés:adjatok neki egy esélyt,és tekintsétek meg A Híd Terabithiára-t,hátha titeket is annyira elvarázsol mint engem :-)

A Faun Labirintusa óta tudjuk, hogy a külvilág nehézségei hatására fantáziájába menekülo gyerekek története gyümölcsözo téma, mely jóval több lehetoséget tartogat, mint elsore hinnénk. A Híd Terabithia Földjére egyedülálló a maga nemében, mivel majdnem az egész családhoz szól, igazi generációs élmény. Nincsenenek levágott végtagok, fejbelott lázadók, vagy örökmosolyra vágott arcok, mégis rendkívül eros érzelmi töltettel rendelkezo mozival állunk szemben. Csupó mély húrokat penget filmjével, a felnotté válás, barátság, veszteség és gyász húrjait. A végeredmény aligha kifogásolható, hisz egy olyan bájosan fájdalmas kompozíciót szül, melyen hosszasan elmerenghetünk. A szereplok is mind hitelesek, de ebben a történetben nem a színészi játékokon van a hangsúly, és a történet erejét épp abból nyeri, hogy foszereploi teljesen normális gyerekek, kik egy abnormális közeg okozta szenvedések elol menekülnek egy a fantáziájuk teremtette világba. Az idilli fantáziavilág azonban nem lehet zavartalan a külvilágtól. A fantáziavilág, melyet, akár egy kötelet darabjaira szaggathat a realitás. A tragédia végig benne van a levegoben, érzi az is, aki a regényt még nem olvasta (mint jómagam), mégsem akarunk tudomást venni róla, annyira szép az elénk tárt világ, bár tudjuk nem valódi. De a cselekménynek bizony csordogálnia kell medrében, így az elkerülhetetlen nem elkerülheto, és egy csapásra mindenki élete megváltozik.
Csupó Gábor ígéretes rendezo, és ezt most nem csak azért szögezem le, mert honfitársunkról van szó. A magyar direktor ugyanis nagyszeruen vezeti le az eloadást, s vájja ki filmje folyójának medrét. Épp ezért nagy kár, hogy végso soron a mozi a saját csapdájába zuhant. Az a korosztály, melynek a stúdió szánta a filmet nem nagyon szívlelte meg, legalábbis az általam hallott visszajelzések erre utalnak, a valódi célkzönséget (köztük engem is) elriasztott a Narniára hajazó reklámkampány, mely Eragonhoz hasonló idiotizmust jelzett elore. Ennek tudható be az is, hogy a DVD-ig vártam a film megnézésével, ám a 10 év körüli gyerkocök elcipelték szüleiket a moziba látván a bemutatókat. Kár, kár, de még mindig jobb így, mintha a mozis bukásnak hála elfelejtették volna a kiadók (hál istennek ekkora bukásról azért nem volt szó), vagy elozetes gyanúim beigazolódtak volna és filmünk tényleg rossz lenne. Aprócska, visszafogott film a Bridge to Terabithia, nagy-nagy szívvel.
Kosárba vele!

Nagyon kedves, szép családi filmet hozott össze Csupó Gábor, szerintem nagyon igéretes kezdetnek. Ha valamihez hasonlítani akarnám akkor az Én, Pán Péter körül próbálkoznék.

A foszereplok gyerekek, akiknek nem sok örömük telik a való világban így a fantáziájukban keresnek menedéket. A körülményeik meglehetosen különböznek, a gondolkodásuk viszont nagyon hasonló. Jesse és Leslie közül egyértelmuen a lány a bátrabb "fantáziáló", hiszen ot családja nem fogja vissza, sot az író szülok, világtól elvonult életmódjukkal tulajdonképpen segítik is az elme bátor szárnyalását. Ezzel szemben Jesse örlodik a minden áron a való világ problémáira koncentráló, és az élet kevésbé meseszeru oldalát számára megmutató apa és a szellem szabadságát hirdeto rajztanárno és Leslie között. A film legnagyobb tanulsága szerintem az, hogy mindkét szemléletnek helye kell, hogy legyen egy gyermek életében. Hagyni kell, hogy kiéljék a gyermeki szükségleteiket, de azért nem szabad engedni, hogy teljesen elszakadjanak a valóságtól, mert mindkét véglet katasztrófához vezethet - ahogy ebben a történetben is ez történik. Jó film, egy egész család számára élvezheto vasárnap esti mozi, amely semmilyen kifogásolható üzenettel nem bír - bármit is állítsanak az amerikai protestáns "wallmart-os" cenzorok.

A kiadvány is rendben,  nagyon szép a képe, jó a hang is - a futóverseny pl. zeneileg egy nagyon emlékezetes jelenet a számomra. A vizuális trükkök egyébként gyengék, de a célnak szerintem teljesen megfelelnek. Nagyon korrekt kiadvány, remek film, szerintem érdemes beszerezni,   azért is, hogy segítsük - már ha csak a meglehetosen szerény eszközeinkkel is - az olyan tehetséges magyar rendezoket mint Csupó.

Életem legnagyobb mozis csalódása volt. :( Az elozetes és a beharangozás alapján egészen másra számítottunk. Nem tartom szimpatikusnak hogy azokat akik nem ismerik azt a könyvet amely alapján ez a film készült, olyan hatásvadászattal csalogattak moziba amely félrevezetésen alapult.
Maga a drámai történet jó és megható, de annyira mérges voltam rájuk hogy nem tudtam erre összpontosítani.

A film nagyon kicsit kötodik csak a fantasyk világához. Úgy reklámozták ,hogy micsoda effektek , micsoda látványvilág! Nos, ezekbol alig van valami, bár nekem annyira nem is hiányoznak. Csak azért írok róla ,mert én is mást vártam..

A film azokra az alkotásokra emlékeztet amiket gyerekkoromban, szombat és  vasárnap délelöttönként adtak a televizíóban. Szimpla TV film , egy kevés mondanivalóval, semmi több.

Hiányérzetem volt utána, vártam még valami fordulatot, vagy csattanót. Csupó Gábornak sok sikert kívánok! Puszi

A Nickelodeonos Csupo egy igazán jó filmmel gazdagította a mozik világát. Egy esti vetítésre ültem be, furcsálva miért épp ilyenkor adják. De kellemesen csalódtam. Nem készültem egy ennyire érzelmes, emberi drámára. A mozi nem éppen gyerekfilm. Inkább a kora ifjúságot érinti. Az a minimális effekt ami a filmben feltunik még nem teszi fantasyvé az alkotást. Kellemes, búbánatos gyermekfilm, nem csak gyerekeknek.

Annak ellenére, hogy a gyártó stúdió egy Narnia féle trailert dobott össze annó, a filmnek semmi köze ama CGI háborúval telezsúfolt filmjéhez. Csupó inkább emberi drámáról forgatott, egy nagyszeru történet alapján! A film sohasem ül le, a gyerek szinészek játéka nagyon jó! Kiváló rendezoi debütálás...Gratula neki érte! Nagyszeru családi film, mindenkinek ajánlható...
Rotten Tomatoes kritikák összessége alapján: 84%on áll a film.