Számomra óriási csalódás volt a film. Természetesen jobb, emberibb, mint az amerikai szemét, az állandóan sikoltozó, verekedo animeidiotizmus, de a mese története bárgyú volt, az alakok animációja néha kezdetleges, a szereplok mimikája szinte mindig primitív.
Egy ötperces Gusztávban több és hitelesebb mimikát látok, mint a Nauszika közel két órájában.
Érdekes számomra a keleti filmek állandó kislánydominanciája. Szinte az összes horror, anime fohose kislány, s kizárólag kamaszkor határán mozgó kislányok. Mintha ott kizárólag perverz vonzódású egyének rendeznék a filmeket, írnák a forgatókönyveket. És minden filmben jelen van egy látens kamaszszerelem, mely rejteni akarja ezen filmek mögöttes perverzitását.
Nem szándékom a film földbedöngölése, de ma egy ilyen alkotás a 990 forintos kategória. Egyszer kellemes, néha bosszantó, együgyu, bugyuta, többször elviselhetetlen.
Egyetlen igazi erénye a tájak végtelenségének gyönyöru ábrázolása.
Hayao Miyazaki sajnos nem tud újat mondani. Minden filmje szinte ugyanarról szól, ugyanazokat az alakokat vonultatja fel.
Kislány, egy másik kislány, aki valójában elátkozott, egy kisfiú, aki eleinte ellenséges, de a foszereplo kislány észhez téríti, egy vén banya, néhány szörny, repülo alakzatok, hatalmas kék ég dús fehér fellegekkel, zöld dombos tájak, s ugyanaz a történet ugyanazon mese variációival. Néhány totál olyan, mint a Windows XP alapértelmezett háttere. És ugyanaz a beteges vonzódás a kislányokhoz...
A kép szép volt, a szinkron néhány szereplot leszámítva már bosszantóan amator. A kiadvány korrekt, bár több extra is lehetne rajta.