Szerintem az igazi film rajongókat, mint az Xpress közönségének nagy része, már nagyon nehéz meglepni. Mégis a Planet Terror-nak szerintem sikerül(het). Ez a film olyan agyament és zseniális, hogy valóban a közelébe sem ér semmi más - noha egyébként volt már egy szerintem nagyon hasonló próbálkozás a közelmúltban, mégpedig Kitamura Versus-a. Csak ott a zombifilmeket az ázsiai "akció mestereivel" hozták össze egy majdnem ennyire morbid stílusgyakorlatban.
A PT viszont az igazi jenki szubkultúrát állítja pellengérre. Noha nem olvastam végig a Grindhouse könyvet, csak belelapozgattam, de már így is nyilvánvaló számomra, hogy mi (mármint európaiak) valójában el se tudjuk képzelni milyen is az igazi Grindhouse. Nem csak arról van szó, hogy filmek rosszak (?), mert a különbözo C, D...ZS kategóriás filmekbol bármelyik tévécsatornán kaphatunk kielégíto adagokat, hanem magáról a "mozi" hangulatáról. Fillérekért válthattak jegyeket, akár több filmre is, gyakran összecserélték a tekercseket vagy kimaradtak hosszú percek a filmekbol, elcsúszott a hang, a teremben térdig ért a mocsok, de persze ez a legkevésbé sem érdekelte a nem feltétlenül a filmmuvészet csodáiért érdeklodo nézoközönséget... És Rodriguez filmjében - a koszos termen kívül (bár egyénileg azt is mindenki megoldhatja magának) - mindez megvan. Rettenetes kép és hangminoség, borzasztó történet, vér és belek minden mennyiségben, két jelenet között kimarad vagy tíz perc a filmbol, és egyszer még a vászon is kigyullad, noha mondhatom, pont a legrosszabkor...
És mégis, Rodriguez olyan minoséget teremtett a "szemétbol", amely: "Remekmu? Hívhatnánk annak. De nem az. Ez már valami más." idézet a Filmvilág 2007/9.-bol.
Sokan mondják, hogy messze lehagyja Tarantino "változatát", noha én ezzel nem feltétlen értek egyet, de az biztos hogy a Grindhouse élményt jobban visszadja. Tarantino filmje egyértelmuen a párbeszédekre épül, amik zseniálisak, azonban valahogy túl "intellektuális" lett a film a rengeteg szóbeli geg által. A PT ellenben teljesen ostoba dialógusokkal és két dimenziós figurákkal dolgozik, a legjobb példája ennek Bruce "apa" karaktere, azon még egy héttel a film megnézése után is röhögtem mikor eszembe jutott. A másik amiben nagyon veri QT filmjét az a zene. Tarantino zseniálisan válogatja filmzenéket (pl. Pulp Fiction Urge overkill-je és a Kill Bill nagy vivójelenetének az aláfestése a Malaguena salerosa a kedvenceim), és ez így van a DP-ben is, de ezekre a filmekre éppen megint csak nem az igényes zeneválasztás volt a jellemzo, Rodriguez saját kézuleg írt "reszelései" sokkal jobban visszaadják a feelinget. Ezt a filmet tényleg látni kell mielott meghalsz.