Vásárlói kritikák a következő termékről: Láthatatlan

"Ki mondta, hogy nem élheted úgy az életed, mintha már halott lennél?!"
MIK remekül összeszedte a karakterek jellemvonásait és hátterük szinte teljes hiányát, -Kage- pedig a film általános jellemzoit, így részemrol inkább egy kicsit személyesebb "élménybeszámolót" tartanék.
Hadd kezdjem azzal, hogy hidegrázásom van a filmben ábrázolt, elkényeztetett zsúrpubiktól, mimóza muvészpalántáktól meg rosszlányoktól, akik nagyon különcködni és különbözni akarnak az átlagtól, és amikor esetleg ez sikerül nekik, utána ok vannak megsértodve. Tragédiáik, amik meghatározzák a viselkedésüket, a filmben sajnos súlytalanok, viszont a szereplok addig zárták ki a külvilágot, addig próbáltak elidegenedni a környezetüktol, amíg életükben is "láthatatlanok" lettek, és már csak önmaguk dédelgetett rejtélyessége, a misztikum maradt nekik, miközben a buntudat és a lelkiismeret belso hangjait így sem tudják elhallgattatni. Ezt a "szándékos észrevétlenséget" teszi fizikaivá a gyengécske forgatókönyv buntényekkel, kóborló lelkekkel, logikai bakugrásokkal és némi Stockholm-szindrómával, a szimpatikusnál egy fokkal több sablonnal.
A történet megvalósítása kellemes, a képek hangulatosak, csak a szinte folyamatos, tolakodó zenei aláfestés és a végén hömpölygo nyáltenger nyomja agyon a filmet. Marcia Gay Harden játéka megszokottan, a két foszereplo ifjonc játéka meglepoen hatásos.
A bizonytalan értékelést egy dolog billentette a 4-es irányába: alapjaiban nem nagyon más a témája ennek a filmnek, mint a mostanában oly divatos tinivámpír-kultusznak (aminek divat-jellege miatt elobb-utóbb beAlkonyul), de legyen bármilyen muanyag és üres a Láthatatlan, még így is emberközelibb, mint annak fomuvei. Amíg ugyanis azok a bezárkózásba és az elérhetetlen utáni vágyakozásba/gyötrodésbe magyarázzák bele a boldogságot, itt a válasz az, hogy a "láthatatlanság" nem válasz.

Én is úgy ültem le a film elé, hogy nem tudtam róla sokat. Nekem kellemes csalódás volt. Valóban nem egy pörgos film, de ha az ember nem ilyenre számít, akkor ez nem lehet gond. Nekem az tetszett benne, hogy tök névtelen színészekkel (legalábbis én nem ismerem oket) sikerült összehozni egy teljesen nézheto, jó kis filmet. Szerintem mind a film rendezése, képi és zenei világa, valamint a színészek játéka teljesen megfelelo és a nagyok közé emeli. Nekem összességében bejött, bár tény h 1x nézheto film, másodikra már nem poén.

Készítsük el a spoiler-mentes listát, mink is van:
Eloször is adott egyszer egy foszereplo fiú, akirol olyan minimális infót kapunk, hogy o az a bizonyos "a jómódúak élete is nehéz" típus, aki jó verseket tud írni és alig várja, hogy alaposan összeverjék, ezek alapján azért igazából nem nagyon lehet megkedvelni valakit.

Másodsorban itt van a szintén roppant nehéz sorsú lány, akinek ráadásul rejtélyes módon csak évente egyszer, teliholdkor válik el a fejborétol a kapucni és a sapka. Ráadásul sportot uz abból, hogy kihívja maga ellen a sorsot. És bármennyire gyöngyözött a forgatókönyvíró homloka, nem igazán tudta ot se megszerttetni a film végére, habár nyilvánvalóan ez lett volna a célja.

Apropó, forgatókönyvíró: az alapötlet kicsit mára már elcsépelt, és sok a felesleges üresjárat. Vannak kifejezetten jól elkapott pillanatok, de a film túlnyomó részében inkább csak mocoroghatnéka van a nézonek, hogy "legyen már végre valami".

Visszakanyarodva a szereplokhöz: ha nem lenne elegünk még a seszínu karakterekbol, akkor itt van fohosünk szerencsétlen, lélekgyenge barátja, akit - a változatosság kedvéért se utálni, se szeretni nem lehet, max. adnánk neki egy fülest, hogy szedje már össze magát.

Ja, majd  elfelejtettem (nem véletlenül) a három eredendoen negatív figurát: a két csatlóst, akikrol aztán végképp csak annyit tudunk meg, hogy van egy-egy fejük, az is a két fülük közt.

A többi - még felbukkanó szereplore nem térnék ki, de elárulom, ok is hasonló kidolgozottsággal terülnek el (némelyik szó szerint) elottünk.

Namost vagy sokszereplos filmet csinálok minimális jellemábrázolással, vagy annak a kevéske szerencsétlen szerencsétlen szereplomnek adok némi lelki árnyaltságot... szerintem.
A befejezés elég butácska lett és habár nem volt szerencsém a film eredetijéhez, a Nyom nélkül hasonló eredetu originálja alapján azért borítékolom, hogy az jobban átgondolt és kidolgozott véget ért.
A film eszmei mondanivalója pedig a pontozott vonalon kitöltendo, nekem nem sikerült kihámozni, hacsak nem az, hogy ha nem vagy mosolygós kisfiú, elobb-utóbb valahogy úgyis megszívod... de lehet, hogy még akkor is...

Akkor én megvédem a filmet! Úgy ültem le megnézni, hogy semmien elvárásom nem volt a film iránt, gyakorlatilag nem is ismertem a produkciót. Határozottan pozitív csalódás volt. Mind a történet, mind a színészi alakítások terén többet nyújt, mint egy átlagos film. És ami a leginkább megdöbentett, hogy a film végére sikerült megkedveltetnie velem Annie karakterét, pedig az elején még legszívesebben behúztam volna neki. Na mindegy. Én csak ajánlani tudom, de ha egy pörgos filmre számítol, akkor csalódni fogsz.