Készítsük el a spoiler-mentes listát, mink is van:
Eloször is adott egyszer egy foszereplo fiú, akirol olyan minimális infót kapunk, hogy o az a bizonyos "a jómódúak élete is nehéz" típus, aki jó verseket tud írni és alig várja, hogy alaposan összeverjék, ezek alapján azért igazából nem nagyon lehet megkedvelni valakit.
Másodsorban itt van a szintén roppant nehéz sorsú lány, akinek ráadásul rejtélyes módon csak évente egyszer, teliholdkor válik el a fejborétol a kapucni és a sapka. Ráadásul sportot uz abból, hogy kihívja maga ellen a sorsot. És bármennyire gyöngyözött a forgatókönyvíró homloka, nem igazán tudta ot se megszerttetni a film végére, habár nyilvánvalóan ez lett volna a célja.
Apropó, forgatókönyvíró: az alapötlet kicsit mára már elcsépelt, és sok a felesleges üresjárat. Vannak kifejezetten jól elkapott pillanatok, de a film túlnyomó részében inkább csak mocoroghatnéka van a nézonek, hogy "legyen már végre valami".
Visszakanyarodva a szereplokhöz: ha nem lenne elegünk még a seszínu karakterekbol, akkor itt van fohosünk szerencsétlen, lélekgyenge barátja, akit - a változatosság kedvéért se utálni, se szeretni nem lehet, max. adnánk neki egy fülest, hogy szedje már össze magát.
Ja, majd elfelejtettem (nem véletlenül) a három eredendoen negatív figurát: a két csatlóst, akikrol aztán végképp csak annyit tudunk meg, hogy van egy-egy fejük, az is a két fülük közt.
A többi - még felbukkanó szereplore nem térnék ki, de elárulom, ok is hasonló kidolgozottsággal terülnek el (némelyik szó szerint) elottünk.
Namost vagy sokszereplos filmet csinálok minimális jellemábrázolással, vagy annak a kevéske szerencsétlen szerencsétlen szereplomnek adok némi lelki árnyaltságot... szerintem.
A befejezés elég butácska lett és habár nem volt szerencsém a film eredetijéhez, a Nyom nélkül hasonló eredetu originálja alapján azért borítékolom, hogy az jobban átgondolt és kidolgozott véget ért.
A film eszmei mondanivalója pedig a pontozott vonalon kitöltendo, nekem nem sikerült kihámozni, hacsak nem az, hogy ha nem vagy mosolygós kisfiú, elobb-utóbb valahogy úgyis megszívod... de lehet, hogy még akkor is...