Vásárlói kritikák a következő termékről: Anyád lehetnék

Kellemes, könnyed vígjáték, ami az utóbbi pár hasonlóhoz képest kevésbé hangsúlyos drámai szállal rendelkezik (P.S.: I love you, Ízlések és pofonok), és például nem akkora feszültségforrás a korkülönbség, mint az Elso a szerelemben. Rosie és Adam egy kifutó tinisorozat szereploválogatásán találkoznak, és bár gyorsan szerelem szövodik köztük, valami vagy valaki mindig megakadályozza, hogy igazán beteljesedjen az. Néha ez egy áskálódó kollégano, vagy Rosie lányának, Izzienek személyes problémái, vagy a Természet Osanya által Rosie fülébe suttogott szavak. Ezt színezi a helyzetkomikumokra meg az életkorokra tett megjegyzésekre alapozott humor, ill. az Izzie által eloadott két pop-paródia (Britney Spears és Alanis Morisette).

Mert hát mégis az életkorok körül forog minden; valahogy koridegen, hogy a 40 évest játszó (amúgy 50 éves, de azt jól leplezo) Michelle Pfeiffer, és a 29 évest játszó (amúgy 39 éves) Paul Rudd egymásra találását olyan civakodások és pletykák kísérik, amik már egy tinisorozatban is cikik lennének. Még egy olyanban is, mint a történet kiindulópontjául szolgáló, középiskola-burleszk "You go, Girl!", aminek fohosnoje, a Briannát alakító Stacey Dash is már a 41. évét tapossa! Mintha az egész filmben a valódi tiniket leszámítva mindenki azt kiabálná: "Öreg vagyok, de cuki és vicces! Ne felejts el!". Így a film gyakorlatilag önmaga meg az egész fiatalító-ipar paródiáját adta; az idosek nyomnak a saját életüket túlbonyolító tinik fejére egy barackot, a tinik meg kiröhögik oket azzal, hogy "Ti meg olyanok akartok lenni, mint mi!".

Az Anyád lehetnék egy valóban kortalan, jópofa romantikus komédia.