Vásárlói kritikák a következő termékről: Határvidék

A Határvidék azon filmek egyike, ami a körítés és az eloítéletek miatt soha nem kerülhet egyébként jól megérdemelt helyére. Fiatalok, elrablás, trancsír, menekülés: még egy tucat-picsahorrornak is sovány történet. Az mondjuk pozitívum, hogy a szektás dolog még nem annyira elcsépelt, a színészek nem béna statisztának tunnek (Sean "Samu" Astin tanyasi suttyójáról például nehéz elhinni, hogy ez a fickó volt Frodó "élettársa"), az operator is értette a dolgát, de a horrorhoz mérten kevés véres jelenet, a már unásig ismert túlszínezések (ha Mexikó, akkor minden sárga?) miatt a film önmagában közepes.

Aztán elokerültek az extrák, és kérem, azok sokkolnak, az a horror! A "Rituales de Sangre" annak az esetnek a története 25 percben, ami alapján a film készül. Az ügyben nyomozó rendor beszámolói és a valós felvételek, a felvázolt összefüggések és az egészbol süto emberi gonoszság ritkán tapasztalt mélységet ad a történetnek. Ha ezt olvasva támad valakinek kedve a filmet megnézni, azt ajánlom, kezdje ezzel. Onnantól a film nem egy átlagos horror lesz (nálam legalábbis így volt), hanem illusztráció egy dokumentumfilmhez, amit akár a Zone Reality-n vagy a Discovery-n is vetíthetnének! Sokkal valósabbá válnak a film képei, sokkal valószerubbekké.

Végül megnéztem a werket, ami még többet ad a filmhez. Kiderül, a rendezonek milyen személyes élményei vannak az alapul szolgáló esetrol, és többször meglepodtem azon, hogy ez a fickó mennyire szeret rendezni.
A film engem így a Trafficra emlékeztet: ahogy az mutatta be a mexikói drogmaffia világát, úgy próbálja Zev Berman majd húsz éven át tervezett filmjében megismertetni velünk ezt a többféle vallással és babonával átszott senkiföldjét, az itt élokkel és az ide érkezo idegenekkel együtt. Az extrák nélkül csak "egynek jó" lenne a film (poszthumusz köszönet értük az SPI néhai DVD-részlegének), azokkal együtt döbbenetes bemutatása egy olyan határvidéknek, mely az emberi világot választja el az embertelenségtol.