Bár a feldolgozás valóban jó, de a film alapjául szolgáló regény -a látottak alapján- nem tartozik a Krimi Királynojének legjobbjai közé. Agatha Christiebol idonként elotört az "utálom a világot" érzés, ennek pedig vannak jobb (pl.: Ferde ház, Zátonyok közt), és kevésbé jobb darabjai, mint a jelen film alapjául szolgáló Az alibi. Sajnos nem a nyomozáson van ugyanis a hangsúly, hanem azon, hogy az Argyle-család mennyire visszataszító gyülevészete az emberi fajnak, és kb. öt perc szól arról, hogy új tanúk és új információk kerülnek elo a két évvel ezelotti buntényrol. Persze van két friss hulla is, hogy minimum 72-szer el lehessen mondani a gyilkost kereso dokinak: "Minek jött ide? Mindez a maga hibája!". Ráadásul nyílván van akinek ez elonyt jelent, de a legnagyobb negatívuma a filmnek nálam a zene. Ez pont az a jazz, amit rövid távon sem viselek jól; jobb esetben csak nyugtalanító, rosszabb esetben idegesíto.
Összességében így lett közepes.