Nagyszeru dráma, kituno színészek tolmácsolásában.
A tartalmi leírás bizony megtéveszto: a seregrol csak áttételesen, az igazságérzetünkön keresztül szól, és semmi újat nem mond, kritikát is csak a döntést ránk bízva fogalmaz, ráadásul nem feszes, nem mozgalmas; ami meg egy jó krimihez kellene, az javarészt kiszámítható. A seregbeli figurák hátországbeli életét a rendszeresen bevágott -Irakból csempészett- mobilos felvételek teszik érdekessé, többnyire újraértékelve a korábbiakat, sokszor mellbevágó meglepetésekkel.
A legfontosabb történés két ember morális kutakodása a sereg "belso igazsága" körül. Felkutatni talán nem lehetetlen, feldolgozni az embertelen titkokat annál inkább.
Tommy Lee Jones ezúttal nem acélizmú markáns veterán, hanem egy gyötrodo, küszködo apa, visszeres lábbal, beesett mellkassal, a megfáradt öreget már csak egykori katonaszíve és igazságérzete hajtja. Még soha nem láttam ennyire természetesnek, ennyire emberközelinek a játékát. Ugyanezt a hitelességet kapjuk Charlize Theron-tól, akit végre nem húszéves barbibabának tettek oda, hanem egy egyszeru, hétköznapi figurát bíztak rá, amit rendkívül visszafogottan, szolid eleganciával oldott meg: már csak kettejük kimagasló játéka miatt is többször nézheto a film.
A szinkron hamis, rosszul párosított. Azért az egészen ritka teljesítmény, hogy a film valamennyi szereploje "muhangon” szólaljon meg. Ezúttal sikerült.
Maga a kép és az eredeti hang az elvárt színvonalat hozza.
Ha látni szeretnénk, hogyan válik egy ízig-vérig katona apává, emberré, s hogyan éli ezt meg mellette egy lekezelt, rendszeresen megalázott, többre érdemes rendorno, szemben a sereg mindent elkendozo politikájával, biztosan nem fogunk csalódni.
S megtudhatjuk Elah völgyének történetét is, mégha nem is igazán autentikus forrásból, de egészen egyedi eloadásban…