Vásárlói kritikák a következő termékről: Ómen (1976)

Az Ómen egykor forradalmi tettet hajtott végre, megemelte a horror műfaji értékét. Habár ma megmosolyogtató az a sok hiba, mely egy hétköznapi család bemutatásakor  látható, s látványosan megmutatja a forgatókönyv elnagyoltságait, felületességét.

Peck sem ad sokat ehhez a filmhez morcos nézésen kívül, és tettetett töprengései is inkább egy amatőr színészt idéznek. Mégis van a filmben sok eredetiség és valóban forradalmi ötlet. A baj tulajdonképpen csak annyi, a mai néző annyi filmes tapasztalattal a háta mögött már nem érzi ezt az egykor nagyszerű filmet sem ijesztőnek, sem rémisztőnek, de még megborzongatónak sem. Mindettől függetlenül a kultikus jelző elvitathatatlan, az időtálló pedig erősen vitatható.

A BD kiadás a legnagyobb csalódás számomra.

A képe olyan rossz, mint egy vhs szalagé, a sötét jelenetek a dadaista festő szürke és kék gomolygásait idézik. A nappali jelenetek fakók, ráadásul több helyen is erőtlenek a színek. Az eredeti hang sem teljesít jól, s igen sokat kell az erősítőn állítgatni, hogy megközelítse a 6:3-as angol-magyar hangminőségét. A magyar szinkron katasztrófa, mint a Szabó család a hatvanas évekből Sokol rádión. Minden sznobizmusból fakadó felhördülés ellenére a remake-et ajánlom ehelyett dvd-n, mert a film is jobb, a kép és hang tucatnyi kört ver erre az inkább múzeumi értékű filmre.

A film után bedobtam néhány percre az Elfújta a szél BD változatát, s láss csodát… Ott ragyogó színek, gyönyörű kép, és még a hang is csillagfényévekkel volt jobb, mint ennek a ritka rosszul sikerült kiadásnak. Aki ezt a magyar vásárlóközönség elé dobta, az gyakorlatilag semmibe veszi a vásárlót, mert csillagászati összegért kap egy hamburgerminőséget Pravdába csomagolva.

Megnéztem egy nálunk szerencsésebb történelmi országban kapható kiadás küllemét. Ott belső borító, kis könyvecske, digis csomagolás, minőségibb tok… mindez harmad áron.

„Woe to you, oh Earth and Sea, for the Devil sends the

Beast with wrath, because he knows the time is short...

Let him who hath understanding reckon the number of the beast, for it is a human number, it’s number is Six hundred and sixty six." - Iron Maiden: The number of the beast


Ahogy a kezdő idézet is mutatja, több szálon kötődöm gyerekkorom óta ehhez a számhoz, illetve a komplett mitológiához. Így az is törvényszerű, hogy az Ómen az első megtekintésétől kezdve (ami bizony nem ebben az évszázadban volt) egyik kedvenc mozim, egy újabb olyan franchise, aminek bármelyik folytatását bármikor szívesen újranézem. Igen, ebbe beleértve a 2-ik,3-ik, sőt a 4-ik részt is. No persze az első rész toronymagasan a legjobb az összes közül..

Most, hogy végignéztem az összes epizódot, plusz az ezen lemezen található összes extrát – most már nagyjából értem is, miért. Az első rész stábja, élén Richard Donner rendezővel 1975-ben valami különlegeset alkotott: a megfoghatatlan, elemi gonoszt egy kisfiú képében. Egy hiteles karaktert, a gonosz mindenféle túlzásoktól mentes megjelenítési formáját, ahol a körülötte történő események simán értelmezhetőek (a naivak számára) szerencsétlen véletlennek is. A Jelenések könyve ihlette történet kettőssége elsősorban rendezői szándék volt, ami maradéktalanul teljesült. Donner inkább thrillerként tekint a mozira – arról meg nem ő tehet, hogy időközben az egyik leghíresebb kulthorrorrá nőtte ki magát filmje.
Teljesen megérdemelten. A különféle rejtélyes halálesetek Damien körül még manapság is sokkolóak tudnak lenni, pedig közel 30 év után azért ez jelent valamit. Ugyanis a szűkös költségvetés (2,8 millió dollár) miatt inkább a kamera beállításokkal, jó vágással operáló alkotók megmutatták a filmkészítés lényegét, nevezetesen, hogy nem minden a látvány: egy film hangulati elemei, sejtelmessége, a félelem valami nálunktól hatalmasabbtól sokszor hatásosabb, mint a vér és különféle testrészek látványa… És többek között ezért is vannak különösen az első Ómennek feledhetetlen képsorai: a bébiszitter halála, Damien biciklizése a galérián, az út a templom felé, a szafari park, a temetős rész, a fotoriporter fejvesztése.. Apropó: azt is az extrákból tudom, hogy még arra is képesek voltak a készítők, hogy direkt hosszabbra vágják ezt a jelenetet, hogy az is lássa, aki ösztönösen szeme elé teszi a kezét.. Nagy húzás volt Gregory Peck szerepeltetése is, ismerve a lelkiállapotát, de mellé/általa felnőtt a többi színész is. Így lett a casting csillagos ötös – a kis Damiennel az élen.
Valahogy minden sikerült ebben a moziban. Adva volt egy, a témából jól felkészült forgatókönyvíró, aki remek munkát végzett, egy nagyszerű munkát végző csererendező, akinek határozott elképzelései időtállónak bizonyultak, no meg egy hihetetlenül remekbeszabott és hatásos zene, meg a nagyszerű színészi teljesítmény.. Mindezek a tulajdonképp minimális trükkökkel és díszletekkel eredményezték azt, hogy az Ómenre ( eredeti cím: Az anyajegy) generációk múlva is úgy lehet tekinteni, mint a horrorfilmek egyik mérföldkövére. Ráadásul, ha mondjuk, tíz évvel később készül, lehetett volna Iron Maiden is a végefőcím alatt…
A BD (tekintetbe véve a film korát is) véleményem szerint tökéletes. Én igazából csak az első kiadású, feliratos DVD-hez tudom viszonyítani (aminél vélhetően a második, kétlemezes kiadás jobb), de ahhoz képest ez a lemez kánaán. Gyönyörű kép, végre normális angol hang. Még akkor is, hogyha az első effekt, mi hátulról jön, az egy páviánüvöltés a szafari parkban, a zene és a film gyönyörűen, tisztán szól MA HD-ben, nagyrészt 3.1-ben. Itt már van magyar szinkron is, ami sose baj. De a lényeg: az extrák. Közel négyórányi, kiváló, informatív anyag. Néhány doksi korábbról már ismert volt, de azokon kívül a teljes Ómen Legacy ezen a lemezen van. Majdnem mindenen van magyar felirat, talán az egyetlen, amin nem találtam, az egy Donner-interjú. Qrva jók ezek a dokumentumfilmek, s bár kb húszszor hangzik el a „Damien, it’s all for you” bevágás a bébiszitter lógásával, akit picit is érdekel a háttér, annak nagy élményt nyújt.
Azt nem tudom, az új kiadású, szinkronos DVD-t lecseréltem volna-e. De a régi, feliratost mindenképp megérte.
Kosárba!