Herendi Gábor a csapnivalóan rossz Magyar vándor és a méltatlanul alulértékelt Lora után elkészítette mindmáig legsikeresebbnek tartott filmje, a Valami Amerika folytatását. Az eredmény korrekt. Bevallom, kissé féltem Csuja Imre feltunésétol, mert általában vele együtt megkapjuk a borzalmas Üvegtigriseket idézo alpári taplóhumort is - jellemzo, hogy a Zemberek napjainkban csak ilyen szintu alkotásokban lelik örömüket -, de az alkotók arányérzékét dicséri, hogy ezúttal alig estek át a ló túloldalára. Elismerésre méltó tény, hogy többé-kevésbé szellemesen tisztelegtek az elso rész elott is így például Terka néni, a kék majom, és a Bunös város elott.
Voltaképpen egy kulisszák mögött játszódó musical a Valami Amerika 2., s e minoségében az alkotók - talán nem is tudják - egy osrégi filmes toposzt követtek: a történet egyes fordulatai zavarba ejtoen emlékeztetnek - persze csak illo távolságból - az 1933. év egyik kasszasikerére, a 42nd Street-re: bukásra ítélt darab, depressziós rendezo, mókás színpadmester, ismeretlen tehetségek, az egyik foszereplo váratlan bokatörése miatt beugró Hamupipoke, akibol sztár lesz. Persze, ilyen alapon akár az Életben maradni címu opus is ismeros lehet, vagy bármelyik "táncfilm".
A New Yorkban forgatott jelentek emeltek a Valami Amerika 2. színvonalán. Magyar filmben ritkán látni Manhattan felhokarcolóit madártávlatból, ízlésesen swingesített focímzenével. Summa summarum: szeretheto, szórakoztató ez film, bár az elso részt némileg elegánsabbnak tartom.
6-7/10