Gyermekkorom egyik meghatározó alkotása volt annó a Drangonball rajzfilmsorozat, mely roppant poénos és kellmesen izgalmas volt. Annyira megszerettem, hogy mai napig bészlgetünk róla a "kortárs" haverjaimmal és olykor meg is lesünk pár részt. Bizony nagy hatással volt rám, és ha lehet ilyet mondani csípem mai napig.
Izgalommal vártam hát ,hogy a Végső állomás megalkotója James Wong mihez kezd majd az én kis kedvenc hőseimmel.
És mikor vége lett ennek a valaminek ,nem hittem a szememnek, és bambán kérdeztem magamtól: Ez mi a fene volt ?? És nekem senki ne mondja ,hogy ez Dragonball, mert sajnos ez minden volt csak nem az.
És itt elsősorban nem a jópár fontos és erős karatker hiányát értem elsődleges hibának (Bár tény, hogy az én kedvencemet Vegitát szívesen megnéztem volna, bár ilyen minőségben ,talán jobb is, hogy kihagyták belőlle ,ahogy Krilint , Ten-Sin Hant stb...) ,hanem azt, hogy a meglévő szereplőkkel ,hogy lehet ilyen gyermeteg filmet készíteni.
A színészek játéka nulla, egyedül Chow Yun-Fat jelenléte jelentett kis felüdülést közöttük. Wongtól azt vártam volna, hogy ha már egyszer tudott egy verekedés centrikus - Az egyetlen című filmet készíteni, hogy majd most is hasonlóan kreatív "fájtokkal" lesz tele ez is. Nagyon tévedtem, a Dragonball elvesztette az igazi értékét, azaz (szinte) nincsenek is benne küzdelmes harcok/verekedések, ha vannak is, akkor rövidek és unalmasan kiszámíthatóak.
A forgatókönyv nagyon rosz, semmi érdekes nincs benne, a főgonosz jelenléte szinte súlytalan és erőtlen, a félelem faktor 0, a végső harc lezavarása Piccolóval pedig egy vicc.
Pedig bevallom őszintén nekem a kezdés tetszett, a nagyapa tanítgajta a kis Son Goku-t (filmben többnyire csak Goku) a harcművészet különleges fortéjaira, majd a buli ahová elmegy, szétkap (támadás nélkűl) egy csapat bunkó arcot. Kb idáig értékelhető a film, 10 perc és megszűnik az ami legalább az elején jellemezte ,a könnyed poénosság. Sokat lehetett nevetni a rajzfilmen is, gondoltam, ha mást nem legalább ebből kapjak még ,ismét tévedtem ,szívem szerint inkább sírtam volna a párbeszédeken, amiket a színészek szájába adtak.
Viszont amiből aztán kapunk dögivel az amúgy igen karcsú játékidőben az a rengetek számítógépes effekt. Tehát minden harcot, rombolást ,erőhasználatot ezzel próbáltak megoldani, mit ne mondjak, ez sem sikerűlt valami fényesen. Vannak kifejezetten szépen kidolgozott CGI-s effektek ,közepesekből van talán a legtöbb ,de van bosszantóan pocsék megvalósítású is.
Ami pozitívum még (a rövid 77 perces játékidőn, és az pozitív első 10 percen kívül) a filmben azok a hanghatások és a zenék. Tehát a John Ramoboval is szép dallamvilágot teremtő Brian Tylernek most is jár egy válveregetés, ő legalább végrehajtotta, ami a feledata volt és vártak tőlle, hogy a többiek mit csináltak, azt máig nem tudom.
Szóval nem mondom, hogy nézhetetlen, mivel hamar lezajlik benne minden, így bambúlva el lehet nézeleődni rajta, főleg, ha az embernek fogalma sincs róla, mi is az a DragonBall valójában. Aki viszont nézte, netán még szerette is a csillagharcos vérbeli japán rajzolt kalandjait, annak nem sok öröme lesz a filmben, mely kissé unalmas és elsősorban borzasztóan átgondolatlan lett.