Ezzel a filmmel kapcsolatban három nevet szeretnék kiemelni:
- Tarsem Singh már az elso nagyjátékfilmjében is tanúbizonyságot tett elképeszto vizuális fantáziájáról (a klippes múlt, ugye). A filmben levo álomvilágok tobzódnak a monumentális díszletekben, a színvilága bámulatos, jól egyensúlyoz a morbid és a giccses között. A végére az a nézo érzése, egy aberrált kéjgyilkosnak tényleg ilyen az elméje. A kedvenceim a lovas, a tróntermes és a kirakatos jelenetek, azok az igazán brutálisan hatásosak.
- Azonban még a háttér is szürke és semmitmondó Eiko Ishioka jelmezeinek fényében. A hölgy Tarsem filmjei mellett olyan munkákkal tette le névjegyét, mint a Cirque du Soleil egyik musora és a Bram Stoker,s Dracula (ez utóbbiért be is gyujtött egy Oscart).
- Színészi játékban ugyan nem eros a film, de még köztük is van egy kiemelkedo, ez pedig Vincent d,Onofrio, aki "orületesen" hiteles.
A film gyenge pontja, ami elveszi nálam az ötödik csillagot, az a kissé "B"-kat. jellegu történet, ami bár thrillerként izgalmas, de sok szálat elvarratlanul hagy, a foszereplok jelleme pedig elég sablonos, nem sok derül ki róluk. Tisztán látszik, hogy mindez csak átvezeto jeleneteknek kell az álomképekhez.
Ettol még a film nagyon jó. Ha szereted az eredeti és álomszeruen szép képekkel operáló filmeket, különösen ne hagyd ki. Akár az is lehetne a címe: "Egy sorozatgyilkos képeskönyve".