Úristen! Ezt az adatlapot ezekkel a bejegyzésekkel meg honnan sikerült előásni:)?! Mindenesetre annyi legalább látszik belőle, hogy ha versenyt indítanának a "Leghányattatottabb sorsú DVD-megjelenés" kategóriában, a Pleasantville igen előkelő helyet szerezne.
Részemről évek óta a legjobban várt megjelenés. Egyszerűen szeretem ezt a filmet. Jó, egy kicsit blőd módon indul (egy varázstávirányító berepíti a tiniket a tévéadásba?!; üthetett a cucc rendesen:)), de Pleasantville idillikus ürességének bemutatásától, majd a Jennifer által elszabadított és lassan elharapózó "kórság" szembeállításától kezdve hibátlan. Szerethetőek a karakterei, remekek a díszletek és a jelmezek, a hangulata kiváló, és a látvány a maga egyszerű csavarjával is döbbenetes.
Lehet, hogy önmagában, romantikus meseként is megállná a helyét, de van itt több is. Zsinórban lehet mondani azokat a témákat, amik az ötvenes évek cukormáza alatt megbújnak: a változásokkal szembeni ellenállás, az emberek elhidegülése, a tudatlanság közönye, a xenofóbia, az önkényeskedés, a szenvedélyek fontossága, kis médiakritika, stb.. Vagy éppen a hagyományok tisztelete, az összetartó közösségek fontossága, a szexuális szabadosság bírálata. Ki melyik oldalt érzi magához közelebb...
A DVD-ről én is csak azt tudom, mondani, amit a többiek előttem: hiánypótló alkotásnak megfelelő, de lehetett volna jobb. A hang jó, de a kép (ami ennél e filmnél sarkalatos) elég homályos és fakó, bár elfogadom, hogy egy DVD korlátai annyit tesznek lehetővé egy tizenkét éves filmnél, ami semmifajta felújításon nem esett át.