Nem újdonság számomra, hogy egy ekkora érdeklődést generáló filmre ennyi ellentétes érzelmű vélemény érkezett. S azon sem lepődtem meg, hogy az általam nagyjából ismert nickek melyik oldalra soroltak be… Hát én is beállok egy oldalra, márpedig azok közé, akik kimondottan jó filmnek tartják a Brigantikot. Tarantinóval vagy anélkül, tökmindegy.
Spoileres lehet!
A trailer becsapós. Nagyon. A cím is az. Ugyanis én úgy láttam, hogy ez a mozi nem is elsősorban a Brigantikról szól, hanem Shosanna bosszújáról. De a Pitt féle halálcsapat szerepeltetésével biztos jobban el lehetett adni a filmet, s végül is szerepelnek benne eleget, tehát nem át b***szás. Csak egy jó marketingfogás.
Néhány kritikussal ellentétben az első húsz perc szerintem zseniális. A kevés szereplős, kamaradarab jellegű beszélgetés a szobában nagyon jó kis feszültséget generál, alaphangot ad a filmnek, a film igazi okát, motivációját mutatja meg. Kellett ehhez az első felvonáshoz két remek színész remek játéka, meg egy rendező remek elképzelése a felvételhez. A feszültség kegyetlen és véres feloldása mellbevágó, a lány futása meg az egész film iróniája is egyben.. Ha ott, akkor nem fut el, nincs az egész…
A film címszereplői, a Brigantikok csak a második fejezetben robbannak be a képbe. Hatásos belépővel, remek karakterekkel, remek színészi alakításokkal. Pitt Aldo hadnagya maradandó élmény, az akcentusa, a kinézete, az őrület és a zsenialitás határán egyensúlyozó személyisége az egész filmet meghatározza. Csapata nem kevésbé színes és alapos: e tekintetben szerencsés választás a cím. Tevékenységük meg ízlés dolga. Tekinthető szatírának, simán II. világháborús „hőstetteknek”, de nekem nem megy ki a fejemből, hogy csak háttér, illetve keret a film végi eseményekhez.
A cselekmény kibontása két, de inkább több szálon fut, amiket egyértelműen a náci tiszt, Landa fog össze. Ő részese minden szálnak, s szerintem a film egyértelműen legjobb és legzseniálisabb karaktere. Christoph Waltz hatalmasat alakít, a mosoly mögé bújt vérszomjas zseni karaktere ijesztőbb, és félelmetesebb, mint Aldo egész csapata együtt. A szálak összefonása a nagy zárójelenetben remek forgatókönyvet takar, a náci vezérkar teljes pusztulása meg egy remek szatíra. Ugyanakkor minden normális gondolkodású emberben némi elégedettséget és kárörömöt is generál – a vásznon bármi megtörténhet…
Ha jobban belegondolok, nem is igazán lényeges, ki rendezte ezt a mozit. Annyira nem érződik rajta Tarantino keze, mint korábbi filmjein. Jóval kevesebb pofázás, jóval kevesebb trágárság van, mint ahogy megszokhattuk eddig. A feszültségkeltés, a nagyszerű váltások, kamerabeállítások pedig egy szimplán nagyon jó rendezőt takarnak, akinek neve ezesetben Tarantino. Gyanítom, nekem akkor is tetszett volna a film, ha nem tudom, ki rendezte. Mert izgalmas, jól megírt forgatókönyvben kiváló karaktereket kiváló színészek formálnak meg, s ráadásul az érzelmekre is hatottak: részben a zsidó csaj bosszújával, részben meg Hitlerék purgatóriumával..
Külön dicséret a négynyelvű filmért. Gondolom most itt a szinkronmániások bosszankodtak eleget, de nagyon jó, hogy meghagyták az angol/német/francia/olasz négyes vegyesfelvágottat. Nagyon sokat tesz hozzá a filmhez, a szereplők hitelességéhez. Mint ahogy az eredeti helyszínek is, s a vegyes nációjú színészgárda. Úgy össze van rakva az egész.
Mint ahogy a DVD is. Remek kép, remek hang.. Az O-ringért is köszönet, bár ez ma divat lett kishazánkban. A belső borító hiánya fájó pont, de mivel az egész design fehér, annyira nem szembetunő. Az extrák is nagyon jók, rögtön az első kisfilmből ismét bizonyosságot szerezhetünk arról, hogy Tari bolond kicsit. Ahogy beszél, gesztikulál… Viszont hatalmas alázata a van a FILM iránt, így, nagybetűvel, amit a többi doksiból is láthatunk. A poszterekről szóló megdöbbentett, ha nem mondják, nekem nem tűnt volna föl ez az alaposság. No meg azért azt se felejtsük el, hogy forgattak egy filmet a filmnek is: A nemzet büszkeségét. Ami önmagában is nagyszerű lett, a Goebbelsi hangulat kiválóan átjött.
Lehet szeretni meg nem szeretni Tarantino új filmjét, nem vagyunk egyformák. Számomra biztos helye van a polcon, simán többször nézős, igazi kincs a gyűjteményben. Akinek meg nem tetszett, felejtse el hamar, talán akkor megtalálja a lelki békéjét.
Kosárba!