Vásárlói kritikák a következő termékről: Ahol a vadak várnak

Teljes mértékben elkerülte a figyelmemet ez a film, miközben ez nem egy rossz alkotás. Ugyanakkor vegyes érzelmeket váltott ki belőlem, leginkább a bekategorizálhatatlansága miatt.
Nos hiába az animált lények vagy a főszereplő kis srác, ez azért nem gyerekeknek készült. Leginkább Antoine de Saint-Exupéry, Kis Herceg című könyvéhez tudnám hasonlítani, miszerint akár mennyire is úgy tűnik, mint ha gyerekeknek készült volna, abszolút felnőtteknek szól a mondanivalója. A film összetettsége és a komplex emberi tulajdonságok kivetülése miatt elég nehéz megérteni.

Főszereplőnk Max (Max Records) egy tipikusan olyan gyerek, aki jobban érzi magát egyedül, a saját kis világával, képzeletével, mint a barátaival. Antiszociálisnak ugyan nem nevezném, de gyerek létére már elég összetett személyisége van. A családi hátteréből túl sok mindent nem tudunk meg, ám valamiért az a kevés információs is épp elég ahhoz, hogy összeálljon a kép. Van egy nővére, aki már kamasz, az öccsével értelem szerűen nem igazán foglalkozik. Az anya, aki elvált, az összes idejét a fiának szeretné szentelni, de ugyanakkor keresi a boldogságot és egy új kapcsolat lehetőségét. Ezek miatt Max kitaszítottnak érzi magát, holott sokkal több figyelmet szentelnek neki, mint sok másik szülő a gyermekének. Itt vélhetőleg arról van szó, hogy átlagon felüli a szeretet-igénye, és a sok is kevés. Egy hirtelen bekövetkező konfliktust követve, elszökik otthonról és egy csónakon egy mesés helyre kerül, ahol fura lények élnek. A film lényegi rész és mondanivalója innentől kezdődik.

A mágikus lények mind egy-egy tulajdonságot vagy Max hozzátartozóit képviselik. Mindenkinek egy domináns jellemzője van. Így tehát van kivetülése és megtestesítője az édesanyjának, a nővérének, értelem szerűen saját magának, aztán a vadságnak, a szerénységnek, bohóságnak vagy épp a flegmaságnak. Ha csak az érzelmeket megtestesítő lényeket nézem, akkor folyamatos vitában, összetűzésben vannak egymással, ugyan úgy ahogy ezek az érzelmek, tulajdonságok Max-ben is kavarognak. A szőrmókok párharca egyben Max vívódása is és miután királyukká választották, neki kell rendet tenni, vagy is saját érzéseit kell a helyére pakolni. Ezek mind-mind nagyon összetett dolgok, amiket nem hiszem, hogy egy gyermek megértene.

Ami feltűnő és olykor idegsítő is az a mérhetetlen mennyiségű agresszió amit a mozi közvetít. Folyamatos rombolás, a fékezhetetlen düh a jellemző és természetesen az elvágyódás egy olyan világba, ami csak egy gyerek képzeletében élhet. Ezzel együtt számomra ez a végeláthatatlan pusztítás irritáló volt és elgondolkodtam azon, hogy ha ezt gyerekeknek szánták, akkor nem biztos, hogy olyan jó üzenetet közvetít. De mivel ez felnőtteknek szól inkább, talán ebből nem lesz gond.
Ami a látványt illeti az példás. A képzelt világ lényei zseniálisak és szeretni valóak, függetlenül a jellemüktől, a mozgásuk pedig életszerű. Az őszi hangulat magával ragadó és elég erős Tim Burton hatás jellemzi, ami hozzám nagyon közel áll. A helyszínek között a sivatag is fellelhető, amit előszeretettel alkalmaznak az ellentétek kifejezésére. A helyszínek közti váltások és a megvalósítás Tarsem, Zuhanás című filmjére emlékeztet. Elragadó és lehengerlő. Az egyszerűség és a megalománia, a jó és a rossz a kicsi és nagy olyan összhangba kerülnek, amilyet látni csak nagyon ritkán, nagyon kevés filmben lehet látni.
A szereplőkkel alapvetően meg voltam elégedve. A Max-et alakító,  Max Records talán egy kicsit erőlteti a dolgokat, de mentségére legyen mondva, hogy nagyon nehéz szerepet kapott. A szőrös óriások hangjait híres színészek adják az eredeti szinkronban, ám én magyarul néztem így ehhez nem tudok érdemben hozzászólni. A jellemüket viszont nagyon eltalálták, ám ezek némileg adva voltak, mivel, hogy könyvadaptációról van szó, amit pedig Dave Eggers írt.
A kiadvány specifikációi között megemlíteném a nagyon jó képet, ami élvezhető módon adja vissza a film sötét, de ugyanakkor varázslatos hangulatát. A hangra nekem nem volt panaszom. Maga a kiadvánnyal csak annyi a problémám, ami általánosságban, ha fantasy-ről van szó: ha 2 lemez nem is, de egy digipack azért dukálna. Extrákat viszont kevésnek tartom, de még mindig jobb, mint az utóbbi években egyre inkább trendnek számító fapados kiadványok elterjedése.

Röviden: ez a film nem gyerekeknek szól a túl sok agresszió megnyilvánulása és az összetett jellemek miatt. Gyakorlatilag a Híd Terabithia Földjére című film ellentéte, ez egyértelművé vált számomra. A látvány és a megvalósítás zseniális. Mindenképp érdemes megnézni, mert ritkán lát ilyet az ember, de nekem azért voltak fenntartásaim. Ettől függetlenül a megtekintés erősen ajánlott.
TÖRTÉNET: 7

LÁTVÁNY: 8

KÉP, HANG: 8

KIADVÁNY: 6

Hozzám aakkooss2 véleménye áll a legközelebb -értem én, de attól még nem igazán tetszett.
A főszereplő Max valós életéről mindössze tíz percnyit tudunk meg: hogy milyen családban él, hogy miben leli örömét, hogy milyen érzésekkel éli meg a mindennapjait, mik a reakciói a külvilágtól kapott ingerekre, és a néző ennyi támpontot kap ahhoz, hogy ne csak nézni tudja maradék majd másfél órát, hanem látni és értelmezni is... ezt kell beosztani. Az álomszerű Vadak Világa ugyanis -hasonlóan a gyermeki fantáziából táplálkozó filmek garmadájával- azokat az érzéseket, kétségeket, félelmeket, haragot, elkeseredettséget és vágyakat segít megjeleníteni, bemutatni, amikkel író és rendező felruházták ezt a nem különösebben egyszerű lelkivilágú 9 éves srácot.
Hiába ugyanis minden vele való foglalkozás, Max magányosnak, kívülállónak érzi magát még a családján belül is (pedig látszik, hogy sem az anyja, sem a nővére nem csak koloncnak tekintik... csak mellette élik a saját életüket... néha meg ugye az mond a legtöbbet egy "képről", amit nem látunk rajta). Tanácstalansága, bizonytalansága és ennek nyomában járó kétségbeesése váratlan dühkitörésekbe torkollik, amiket újabb problémaként ő maga sem ért, és ez megint csak távolabb taszítja a többiektől. Míg végül ez a taszítás "átrepíti" a tengeren, át a Vadakhoz.
A Vadak pedig "véletlenül" éppen azokkal a problémákkal küszködnek, egyet-egyet dominánsan bemutatva, mint Max. És innentől jön az, ami miatt a bájosan szomorkás szőrmókok ellenére sem tudom ezt gyerekfilmként elképzelni, önálló fogyasztásra legalábbis biztosan nem. Egy gyerek ugyanis önmagában nem hiszem, hogy tudna mit kezdeni a kopárság, a komorság, a melankólia és az agresszió effajta megnyilvánulásaival, amiben az állatok agyagdarabokat dobálnak egymáshoz, lerombolják egymás házát, szeretetük, összetartozásuk ellenére félnek egymástól és maguktól, és mondjuk esetenként kitépik egymás karját. Mindennek megvan a helye, mindennek megvan a kapcsolata a "valós" tíz perccel, összességében még sincs túl sok esemény. Ez nem az a tipikus történetmesélős mese, hanem a "nézzatükörbe"-önmegismerősök egyike, road-movie, amiből kétségtelenül sokat tanulhat egy érettebb gyerek a szülői magyarázatokkal (meg néhány felnőtt is... például arról, hogy a felelőtlenség, a harag és a meggondolatlanság hányféleképpen okozhat fájdalmat azoknak, akiket szeretünk)... de ehhez olyan szülő is kell, aki nem csak úgy beteszi a gyerekének ezt a lemezt a lejátszóba, ezzel letudva másfél órányi nevelési kötelességét.  
A képpel és a hanggal nem volt bajom; a specifikációkból is látszott, hogy a kiadó -talán régiós kiadásként- figyelt a részletekre (a halláskárosultaknak szánt angol(!) felirat mutat csak kissé furcsán a borítón). Az extrák meg jobban tetszettek, mint maga a film; a mellékelt kisfilmeknél jelentek meg először "gyerekszerű" gyerekek meg a játékos vidámság (ld. a kutyás bénázást), akik és amikor egyszerűen csak élvezték, amit csinálnak.
Röviden: Szerintem sem elsősorban gyerekfilm, hiába meseszerű meg vannak benne szőrös, ugráló óriásállatok. Inkább tűnt egy gyermekpszichológus vizsgafilmjének, amit a szokatlanságában érdekes látványvilág és a szimbolikus történet határoz meg... egyszerűen Max, Maurice Sedak és Spike Jonze együttes világa nem az enyém.

Nekem egy örök élmény ez a film. Nagy kedvenc lett. A történet,a színészi alakítás, a fényképezés,az egész film úgy ahogy van tökéletes. Minden érző embernek láttnia kell legalább 1x. Sokkat lehet tanulni a flmből és sok tanulság van benne. Csak ajánlani tudom.

Azon kívül, hogy értettem az üzenetet, felfogtam a mondanivalót,  nem sikerült megkedvelnem a filmet.Nem tudom hova sorolni... mesének túl súlyos, drámának túl gyerekes. Az egész történet, mondanivaló egy agyament torz, depresszív szarság rengeteg negatív elemmel. Gyerekek a szôrmókok ugrabugrálásán kívûl (szerencsére) nem fognak fel többet. Ellenben az utalások, összefüggések, viselkedések és úgy az egész agydeffekt szimfónia megérett jópár év pszichiátriára. Igazából egy raffinált történet... aki kicsit képes rezonálni az alkotó rejtett utalásaival az jár a legrosszabbúl.  Viszont ha csak agy nélkûl nézzük, akkor "csak" egy vontatott, unalmas, cselekménymentes mese. Gyerekeknek semmiképpen nem ajánlom.

Köszönöm alkotók!!!!!



Miért viselkedik egy kisgyerek így  ,vagy úgy?Anyuka aki sokat dolgozik  ,a gyerekeiért él , érzi ,hogy áldozat , de este a " nemagyerekekapjával" iszogat  ,igaz a pettingnél még nem tartanak , de esetleg egy gyerek lelkének ez nem biztos ,hogy simogató , és anyu nem érti mivan.



Bemutatja ez a film a csodákat amik mindíg a lélekben történnek.



És kérem akinek nem való az ne mocskolódjon , mert nem tudja mirol van szó ,bár megértem ,hogy ez Neki rosszul esik .

Elsösorban a többgenerációnyi gyerekközönségnek készült, nem vitás. Ebbe beletartoznak azok a felnöttek, akinek a lelki behatároltságuk nagyobb, mint egy -jelen esetben- 9 éves gyereké. Legalább 20 évvel. Ök fogják érteni a filmet. A képzelt világok között egy klasszikus darab. Kicsit zavart, hogy Max 9 éves létére ilyen lelki világgal rendelkezik. Engem 1-2 évvel korábbra repített vissza a film. Az ilyen történeteknél talán azért idösebbek a föszereplök, mint az elsöszámú célközönség, mert az amerikai gyerekek lassabban fejlödnek X3 Abszolút nem mindenestenézös darab, de egy próbát megér. /Ha majd elfogadtuk gyerekkorunkat és nem szégyellünk visszagondolni rá, megérthetjük a filmet/

Mi tegnap láttuk párommal ezt a remek kis filmecskét!

Nagyon-nagyon tetszett,hangulatos film lett.

Pont annyi fantasy elem van benne amit ez a történet megkívánt.

Remek rendezés,a foszereplo kisfiú is megállta a helyét!

Tényleg jó kikapcsolódás volt!

Ja és a zenék baromi jó hangulatot adtak ehhez a történethez!