Sergio Leone Dollár-trilógiájának középső darabja magán hordoz még némi rendezői kiforratlanságot, mely által egyes jelenetek kissé hosszabbak a kelleténél és a cselekményszövés is botladozik helyenként. Ezzel együtt a Pár dollárral többért igazi western klasszikus, emlékezetes jelenetek tömkelegével, amihez a karakteres színészek, a felejthetetlen zene és Leone páratlan stílusérzéke mind hozzájárult.
A korábbi dvd változatot sokan rossz emlékként őrzik, amit meg is tudok érteni. Ocsmány egyenmenü, felújtás nélküli non-anamorph kép és totális fapadosság jellemezte. Ehhez képest a Blu-ray kiadás hatalmas előrelépés, mitöbb ugrás. Hangulatos, animált menü fogadja az embert, a klasszikus szinkron pedig immáron 5.1-es változatban, és nem monoban került a lemezre. A magyar hang elég kopottas és helyenként borzasztóan halk, de korához képest nem vészes. Nagy szó, hogy technikai hiányosságainak dacára rákerülhetett a lemezre, így a jövo nemzedékének is megőrződik Sinkovits Imre, Szakácsi Sándor és Kézdy György itt nyújtott nagyszerű színészi teljesítménye. Magától az 5.1-es hangzástól nem érdemes sokat várni, de Morricone zenéje azért meghálálja, amikor az oldalsó hangfalak is bekapcsolódnak a nagyrészt a centerre korlátozódó hangzásba. A keverésről gondoskodók még arra is odafigyeltek, hogy javítsák a dvd kiadás egy durva hibáját, amikoris a hang erősen elcsúszott egy verekedési jelenetnél. A képtől elsőre nem dobtam hátast, de a film előrehaladtával fokozatosan elémtárult a várt minőségi ugrás, különösen a közeliknél. Az extrákba még csak belekóstoltam, de jól összeválogatott anyagnak tűntek. Az egyetlen hiányosság, hogy nincs hozzájuk magyar felirat.