Vásárlói kritikák a következő termékről: Támad a Mars! (szinkronizált változat)

Ez a film inkább nosztalgikus jellegű, mint sem amolyan "annak ellenére, hogy 1996-os, még mindig megállja a helyét" jellegű. Na persze ez egy cseppet sem probléma.

A gótikus rocker, Tim Burton ezzel a filmmel nevezett a  96-os évre, ami egyébként nem nagyon viseli magán a rendező úr tipikus stílusjegyeit. Na persze egy-két kivételtől eltekintve

Infóként megjegyzem, hogy egy 1962-es, gyűjthető kártyasorozat alapján készült a film és a marslakókat egy az egyben sikerült lemásolni és filmvászonra vinni. Szóval sikeres lett a feldogozás.
Érdekes, hogy a szintén ebben az évben készült, Függetlenség Napja című Roland Emmerich filmre, roppant mód hasonlít. Történetileg persze.

Egy szép napon, idegen civilizáció űrhajói érik el a Földet békés (vagy hódító?) céllal és hova máshova szállnának le, mint a nagy és rettenthetetlen Amerikai Egyesült Államok területére. Ezt követően azonban egy véletlen baleset következményeként elszabadul a pokol és kő kövön nem marad.

És talán ennyi legyen is elég... :-)
Nem is olyan régen írtam egy kritikát Az Ötödik Elem című filmről, ami pusztán egy évvel jött csak ki később, illetve említettem fentebb a szintén ebben az évben készült Függetlenség Napját. Na de amire ki akarok lyukadni: a Támad A Mars! a közelébe sem ér az említett filmnek, már ami a grafikai részét illeti. Valami oknál fogva még sem tudom ezt problémaként kezelni. Persze érdekes, hogy ilyen hatalmas különbség van film és film között (pláne, hogy mindegyiket neves rendező készítette), de ezt betudom a büdzsék közti különbségnek, illetve Burton filmje esetében szándékosságot vélek felfedezni. Eleve olyan érzetet kelt, mint ha azt gondolta volna: "Csináltam 2 Batman filmet, ott a Beetlejuice, az Ed Wood meg az Ollókezű Edward, kell most valami egyszerűbb." Látszik, hogy kevesebb időt feccölt bele, illetve a film oroszlánrészét a szereplőkre rakta, akik akkoriban Hollywood legnagyobb alakjai közé tartoztak. Persze sokan még most is... A marslakók grafikailag ott vannak, jól megoldották a kinézetüket, persze a groteszk vonásokat megtartva. Amik egyszerűbbek lettek, azok az űrhajók, meg pár csata kivitelezése.

Ha elfogadjuk mikor készült és ki rendezte, akkor nem problémaként fogjuk fel az e-fajta képi megoldásokat. Észrevehető Burton kompromisszum-mentessége és ez garancia a minőségre.
Az Ocean s-filmekben láttam egyedül olyan színészi felhozatalt, mint a Támad A Mars!-ban. Sokan, tőlük szokatlan szerepben jelennek meg. Pierce Brosnan-től megszoktam már a Bond-filmek keménységét, így ez a kimért tudós-feeling csábos mosollyal érdekes, de ugyanakkor jó nézni. Jack Nicholson mindkét! általa alakított szerepet jól hozza, bár az elnök-karakter egy kicsit gyengébb lett. Michael J. Fox, Marty Mcfly szerepét rég elhagyva, menő öltönyös fazont alakít, ami úgy néz ki bejön neki. Már az Úttalan Út-ban is így tűnt fel. De ő is hozta a rövid, ám tartalmas szerepét. Összességében a szereplők viszik a filmet. Feltételezem noname színészekkel ugyan ez a film fabatkát sem érne. Így viszont menő lett!
A paraméterek átlagosak. A film képe és hangja a korához képest elfogadható. Extra nincs, de a nyelvek között van valami baromság, miszerint a filmet marsi nyelven is meg lehet nézni... Még nem vetemedtem rá, hogy lecsekkoljam, szóval lehet, hogy kamu. Illetve lehet, hogy eltérőek lesznek a tapasztalatok, mert nekem a Tim Burton gyűjtemény-en belül van meg a film, de szerintem ugyan az a korong mind a kettő és a tulajdonságok megegyeznek.
Nem mondom, hogy kötelező darab, bár aki rajong a rendező műveiért az azért vegye be a repertoárba.
10\7