Vásárlói kritikák a következő termékről: Rémálom az Elm utcában (2010)

Sokáig, nagyon sokáig halogattam a film megnézését. Nem feltétlenül a sok negatív kritikai miatt, azok soha nem mérvadók(hiszen attól még, hogy mások utálnak egy filmet nekem még nem kell, és ez fordítva is igaz.), hanem mert a mai filmek 95%-a véleményem szerint hulladék, ami a remake-ekre általában hatványozottan igaz. Úgy gondolom legtöbbször semmi szükség rájuk, mert az eredeti így is mindig jobb, hiába használnak újabbakban mindenféle modern technikát.

De mivel leadta a tv, és hirtelen semmi más nézhetőt nem találtam, megnéztem. Azt kell mondjam, kellemesen csalódtam, nem volt rossz. DE olyan egetverően jó sem. Természetesen ahogy az lenni szokott, az eredeti nyomába sem ér, ám ettől függetlenül tényleg élveztem és mindenképpen megveszem majd dvd-n, csakhogy végre angolul nézhessem.

A legnagyobb problémák a filmmel, egyrészt, hogy nem Robert Englund játsza Freddy-t, bár ezen még viszonylag hamar túltettem magam. De azt, hogy ennyire lebutították a sztorit, hogy a sok agyhalott Pistike is megértse már nem tudom elviselni(jó az eredeti se volt igazán csavaros, de azért ennyire nem volt bugyuta). A másik nagy gond, hogy a film csakis hirtelen hanghatásokkal tud ijesztgetni, máshogy nem. A régi filmeknek(gondolok itt akár az első rémálomra is) nem volt erre szükségük, elérték, hogy az ember folyamatosan parázzon.
Ha még nem láttad a régit azt nézd meg(eredeti hangal!!!), ezt mag tartogasd unalmasabb estékre.

Nem olyan rossz újraértelmezés ez...  Bizonyos szempontból jót tett neki a frissítés, de valamit hiányoltam a koncepcióból. Ez a valami a Rémálmokból megszokott elborúlt helyszínek, eszement mechanikus ill. groteszk effektek/megoldások, melyek jellegzetessé,egyénivé tették a sorozatot. Freddy átlett emelve a valóságba... krimit-thrillert csináltak belôle, csakúgy mint Jasonból. A karakter ugyanúgy elvesztette jellegzetes vonásait, Englund által alakított fekete humor, szemétkedés, raffináltság elmarad. Maga a film élvezhetô (inkább csak nézhetô) , noha a történet már a régi sorozattal bôven kimerült.  A képe átlagosan szép, viszont kiemelném a hangot, nagyon ütôs keverésû 5.1, dinamikus mélyek, helyenként odabszós effektek, térhatás is szinvonalas. Minden DVD-nek így kellene szólnia 2011-ben. A menü merev. Szerintem érdemes vele így akciósan megpróbálkozni.

Az eredeti Wes Craven féle Rémálom egy legendát teremtett, egy olyan gyilkoló gépet, aki elől nincs menekvés, elvégre előbb utóbb, mindenki elalszik, ha akarja, ha nem, és ez volt a koncepció legerősebb része, ettől lehetett rettegni igazán. Robert Englund játéka nem csak a brutalitása miatt, hanem a fekete humora miatt is örökké emlékezetes marad a horror filmek kedvelőinek.

2010-ben elérkezett eme mű is a feldolgozás palettájára, ezúttal azonban a poénokat ne is várjuk az új Freddy Krugertől, mert 1-2 beszóláson kívül nincs neki olyan, azonban nagyon, de nagyon gonosz akar lenni, ahogy tette az korábban is. Az első direktori filmjét vezénylő Samuel Bayerben ott bujkált a kis ördög, hogy most ő majd megmutatja, hogy képes ötvözni a kötelező jegyeket, de emellett újat és frisset is tud mutatni. Jelentem az első nagyjából sikerült, az utóbbi azonban szinte egyáltalán nem. Az új Rémálom az Elm utcában ugyanis nélkülöz mindent amitől a film egyedi lehetne, és az elvárásoknak megfelelően újat tudna mutatni, ehelyett úgy gondolták nem, csak a csíkos pulcsit, kalapot, és a karmokat emelik át a 3. évezredbe, hanem a klasszis film nagyon sok jelentét is, ami annak nem lehet probléma, aki nem látta az eredeti szériát, de mindenki másnak inkább szemöldök felvonást tud idézni elsősorban.

A látványa nagyon tetszett azonban a filmnek, a trükkök profik voltak, és a maszk szerintem bitang jól sikerült. Jackie Earle Haley remek karakterszínész, most is belecsmész egy csipetet a tehetségéből Freddy figurájába, leginkább akkor erős, amikor még emberként mutatják a később szénné égett antihőst. A múltjába ezúttal próbáltak egyfajta választ szolgáltatni számunkra, hogy miért is teszi, amit tesz a csíkos pulcsis mészáros, ezzel nekem semmi gondom nem volt, egyeseknek viszont lehet pont az tetszett, hogy sok volt a homály az ő régi életében.

A színészi játékot kétlem, hogy külön ecsetelni kellene egy tini/horror esetében, az Oscar jelölt színészen kívül mindenki harmatgyenge, de nincs ezzel különösebb baj, a legnagyobb gond, ahogy már említettem elsősorban a roppant sok másolás a klasszikusból, de bevallom őszintén, én így is tudtam élvezni a kiszámítható halálnemeket is.

Nagyon szavakat sem találok erre a filmre... és ez bizony nem jó.
Az eredeti, a film alapjául szolgáló történet megtekintése után ez egy silány és gagyi másolatnak, vagy "újraértelmezésnek" tűnik.

Érdekes, hogy több, mint negyed évszázaddal az igazi Rémálom megjelenése után sem sikerült ütősebbre megcsinálni ezt a remake-t, holott ma már - ahogy a DVD egyetlen nézhető elemének tekinthető werkfilmben is elhangozott - olyan technikai háttér adott, amiről 25 éve még álmodni sem mertek. Úgy látszik, a technikai háttér nem minden.
Örülök, hogy leárazva vettem meg, igaz, az 1500 Ft körüli összeg is piszkosul sok volt ezért a filmért.

Attól függetlenül hogy egy remake és egy az egyben egy koppintás nagyon jó fénymásolat készült az eredetiről.Még annyit hozzá teszek hogy anno mikor az eredetit láttam kis iskolás koromban jobban át jött a félelem és a rettegés (érthető módon) mint huszon évesen megnézni manapság bármilyen horrort.

Megint egy tipikus pénzhajhász remake. Manapság ez divat??

Mi a fenének kell egy ekkora klasszikus horrorlegendához hozzápiszkálni?Semmivel sem látványosabb az eredetinél, pedig az a nyolcvanas évek eleje/közepének (szerintem egy igen kiemelkedő) alkotása, számítógépes szupertrükkök nélkül-és mégis kellően ijesztő látványvilággal. Semmi sem olyan régi,mint egy tegnapi hír - éppen ezért nem lehet csodálkozni az enyhén szólva is hűvös fogadtatáson,még ha önmagában egész tűrhető is lenne a film - de legnagyobb problémájára, az eredeti már létezik. Teljesen felesleges ilyen filmekkel a piacot elárasztani.

Egyetértek azokkal, akik azt mondják, ennek semmi értelme nem volt. Ugyanis a képen és a hangon kívül semmiben nem jobb az eredetinél. Felesleges volt leforgatni, mégha a célját értem is: a mai fiataloknak az ingerküszöbéhez kellett igazítani Freddy történetét.
Ez abban a tekintetben sikerült, hogy kib**szott hatásvadász lett az egész mozi. Vélhetően ezzel próbálták feledtetni az értelmetlenséget. Főleg a hangeffektekkel operálnak, mikor legelőször megjelentek a fémkarmok, majdnem összesz*rtam magam. Ebben viszont ki is merült az új Rémálom horror jellege – onnantól kezve kiszámítható, mikor fogsz megijedni, félni meg nem igazán lehet. Aggóni a karakterekért végképp nem, sikerült a tinihorrorok bacap**csa szereplőit importálni ebbe a filmbe is. Úgy látszik, ez a közízlés manapság. Így viszont nem baj, ha hullanak, mint a legyek. A klasszikus halálesetek így maximum új, friss arcokkal töltődnek föl, de a csíkospulcsis kalapos évtizedekkel ezelőtti vérengzéseinek hangulatát meg sem közelítik. Hogyan is, Johny Depp nélkül??

Már eleve nehéz egy olyan ikon, mint Robert Englund karakterénk változtatását elfogadni. Ráadásul ez a divatos pedofil barom köntös, amit Freddy itt kapott végképp nem tett jót neki. Szerencsétlen Jackie Early Halley megtesz minden tőle tellhetőt, nem is rossz, amit csinál, de az elkerülhetetlen öszsehasonlításban alul marad.Mert tudniuk kellett volna a készítőknek, hogy lesz összehasonlítás. Mindig is van. Pontosan ennek fényében nem értem az egészet… Egy remake mindig kétesélyes, de szerintem akkor működik igazán, ha valami friss színt visznek bele. Itt a pedofílián kívül semmi nem volt – azért meg kár.
Pontosabban volt valami. Freddy hangja. Angolul. Na, az ütött rendesen. Elképesztően jól kikevert hang, a mélynyomóból meg a főleg centerből. Borsózott tőle a hátam rendesen, alig vártam már, mikor szólal meg. De ezért, csak ezért meg nem fogom megvenni.
A legszomorúbb az egészben az, hogy felnőtt egy generáció, akinek ez lesz az etalon Rémálom. A régiről nem is hallottak, a mai fiatalok igényszintjén  az bizony csak egy olcsó trükkökből építkező mesének tűnik. Ezt roppantmód sajnálom, de tudomásul kell venni, hogy így múlik el a világ dicsősége – és így öregszünk meg az idők folyamán.
Kép, hang kifogástalan. A dokura viszont nem voltam kíváncsi, mert nem akartam meghallgatni, miért is volt szükség az új Freddyre. Mert nem volt.
Egyszer elég volt…

Nagy csalódás volt pedig nagyon vártam. A Rémálom az Elm utcában az egyik kedvenc horrorom, viszont ez az újragondolás több helyen is sántított

Félelmetesnek mondták de szerintem az nem félelmetes, ha Freddy 5 percenként előugrik hirtelen valahonnan

A legnagyobb baj az alkotók ötlettelensége, nem igazán erőltették meg magukat, hogy valami eredetit hozzanak létre

Ha nem várunk sokat szórakoztató lehet.

Az eredetit ajánlom mindenkinek inkább azt nézzétek!

Én már akkor kezdtem őrjöngeni, amikor a film elején elhangzik egy szó: Bitch, és a fordítása: Süket, aztán az örjöngés tovább fokozódott a híres versike fordításánál, ami így kezdődik: "Egy-két, Freddy feni kését", na ott mondtam, hogy a jó k**va, anyátokat.

Egyébként ha valaki nem látta az eredeti Rémálmot, még tetszhet is neki ez a film, csak az a baj, hogy én láttam, és nekem ez nagyon nem jött be! Egyszer érdemes megnézni, mert még jó is lehett volna.
Extra gyanánt egy kisfilm van a lemezen, semmi több.
A szinészi teljesítményről csak annyit, hogy voltak már jobb formában is a szereplők. Gyakorlatilag a filmben nem volt olyan szereplő, akire azt mondhatnám, hogy sajnálom, hogy meghalt.

Álmaimban sem hittem volna, hogy ekkorát hasal majd a 2010-ben visszatérő Freddy Krueger!

Az első hírek hallatán izgatottan kezdett mocorogni bennem egy rég eltemetett emlék. Fiatal korom egyik alap horror élménye volt az Elm utcában, fém pengékkel megerősített kesztyűben belezgető, elégett rém. A megannyi folytatás alatt lassan magam is felnőttem és többször átértékeltem Freddy teljesítményét. A korszakalkotó jelző pontosan vissza adja Krueger úr filmtörténeti jelentőségét a horror műfaján belül. Wes Craven filmje bombaként robbant és számos folytatással gazdagodott, változó színvonalon. Az évek és a késöbbi részek alatt az eleinte rettegett karakter lassan önön paródiája lett.

A gúnyos humor már az első filmben érezhető volt csak a sokktól ez késöbb esett le. Az egyik legjobb példa erre a Freddy vs Jason című mozi, ahol a két kult-karakter büszkén vállalta önmagát. Vicc volt, mert annak szánták és mert a rajongók is erre számítottak.

Hosszú csönd után végül 2010 meghozta a rémálmot, Freddynek ismét élnie kell. Kérdés, Ő is ezt akarta?!

A legújabb film számomra egy nagy ? .

Samuel Bayer filmje halvány utánzat, erőtlen, vértelen és ami a legrosszabb, sótlan.

Freddy Krueger új alakja megpróbál vérbeli, horror figura lenni. Reálisabb maszk, nagyobb kegyetlenség, dörmögő hang... próbálkozik. De csak ennyi.

Az elmúlt, lassan 30 év távlatában a Robert Englund által megtestesített figura nagyjából olyan mint mondjuk Freddie Mercury szobra, megdönthetetlen. Felesleges utánozni, újraértelmezni, visszahozni... mert, nem lehet. Az új film ezért próbálta meg felfrissítve, a mai kornak megfelelően tálalni őt. Emos fiatalok talán felpillantanak rá két penge között de másnak nem sokat nyújt. Főleg nem egy régi rajongónak.

A filmben látható, klasszikus jelenetek újrája teljes gyalázat. A fürdőkád, a "fej a falból" részek rettenetesen gyenge kísérletek. Még arra sem elegendők, hogy feldühítsenek. Megtörténnek és egy jót nevetünk. Csak az a gond, hogy nem volt poén... ez komoly! Szerencsére a dolog hamar kiröppen fejünkből mint egy rossz álom. Anno Robert Englund örökre bele véste monogramját elménkbe, ez a különbség!

Hiába a nagy Rorschach, még ő sem képes megmenteni a filmtörténelem egyik legfeleslegesebb újráját...

Hát téleg gyengus volt.láttam régen az összes freddy filet és tényleg abszolut klasszikus.alaphorrorok.már az elején sem rajongtam a feldolgozás ötletéért de miután láttam csak megerösödött bennem h ezt nem kelett volna..másolt a régi freddy filmeket és az uj feddynk messze sem félelmetes inkább nevetséges mintha down korja lenne vagy fogyatékos lenne..téleg gyengus volt..inkább nézzétek a régiket

A kérdés, melyet Wes Craven horrorfilmjének az újrafeldolgozása egyből felvet, hogy mi szükség volt rá? Amikor még csak netes pletykaként terjedt a remake ötlete, már akkor nyilvánvaló volt, hogy semmi. Aztán leszerződtették a reneszánszát élő Jackie Earle Haleyt, amitől egy fokkal érdekesebbé vált, az előzetes alapján pedig az se volt kizárt, hogy egy tisztességesen elkészített horrorfilmet kapunk hullagyalázás helyett. És tényleg, a Rémálom franchise XXI. századhoz fazonírozott verziója egy nézhető horror, de annál egy fikarcnyival se több. Ez csak akkor kínos, ha az ember eszébe jut, hogy bő 25 évvel ezelőtt az alkotók ugyanebből mennyivel többet ki tudtak hozni. A remake készítői nem dolgoztatták meg túlzottan a szürkeállományukat. Kölcsönvették A kör sztoriját, Freddyből meg szadista pedofilt csináltak. A legtöbb jó, amit ezzel kapcsolatban el tudok mondani, hogy bár néha feleslegesen felköhögik az eredeti film egy-egy jelenetét illetve fordulatát, de nem követik szolgalelkűen. A gondok ott kezdőnek, hogy megpróbálnak úgy tenni, mintha a háttérben lenne egy nagy rejtély, csakhogy nincs. Mint a világ leghülyébb bűvésze, akinek a kalapjából már a mutatvány kezdetén kikandikál a nyuszika, úgy próbálják beadni, hogy van tétje annak, a gyerekkedvenc kertészből hogyan és miért lett a jól ismert Freddy, hogy végül odavetett félmondatokkal intézzék el az egészet. De hagyjuk a történetet, hisz, ha a film ijesztő, az már félsiker, sajnos azonban mérsékelten az. A Rémálom-sorozat részben azért érhetett meg annyi epizódót, mert abban, hogy valaki az álmainkon keresztül próbál meggyilkolni bennünket, rengeteg potenciál van, a készítők viszont kizárólag egy ötletet tudnak hasznosítani ebből: elkezdenek egy hétköznapinak induló jelenetet, hirtelen előugrasztják Freddyt abban reménykedve, hogy a néző felsikolt: baszki, ez nem is a valóság! Amikor azonban már hatodszorra játsszák el, már kezd fárasztóvá válni. Az se volt túl jó ötlet, hogy Freddy hatalmát az álmokban korlátlanná tették, így áldozatainak se idejük, se alkalmuk nincs a menekülésre. Hiába futnak, Freddy már a túlszélen várja őket. Ez a szintén tét nélküli macska-egér játék így csak akkor lehetne izgalmas, ha érdekelnének a szereplők, de ők ugyanolyan unalmasak, mint amennyire élettelenek a színészek. A rendező állítólag fantasztikus képi világú videóklipeket forgatott korábban, de ebből mozis debütálásában vizuálisan csak annyi látszik, hogy honnan jött. Igen, a fényképezés és a vágás mutatós, a kreatív megoldások viszont elmaradnak. Végül itt van Jackie Earle Haley, a modern Freddy, akinek új életet kellene lehelnie egy ikonikus figurába. Egy jó forgatókönyvvel sikerülhetett volna neki, vannak pillanatok, amikor érezni alakításában az elemi gonoszságot, ám Robert Englund trónja nincs veszélyben. Ugyanígy Wes Cravennek se kell tartania attól, hogy klasszikusa eltűnik a modern verzió árnyékában.

Amióta a magyar mozik vetítik Freddy ezirányú ujjuszületését, borzalmasan megoszlanak róla a vélemények, hol pozitívan, hol (igencsak) negatívan illetik Samuel Bayer remake-jét. Én maga például-gondolom, itt az oldalon nem kevesen-a Robert Englund féle legenda rajongói, ezért mind a kiváncsiság, mind a félsz bennünk volt, hogy az Englund helyére lépett Jackie Earle Haley, illetoleg a teljes egész miképpen fog elsülni.
Habár lehet vitatkozni azon, hogy az ugyanezen cég által elkészített Péntek 13 remake miképpen sikerült-akit érdekel, szerintem zseniális lett, mert képes volt Jason karakterén változtatni és néhány aprósággal is táplálta a sztorit, mégha az alap szituáció ugyanarra a "táborozzunk, füfezzünk, d"gjunk és egy elmebeteg által dögöljünk meg" effektusra épült is fel-elvégre az, illetve a Borpofa és Amityville Horror is onnan köszönheti ujjászületését is. Persze sokaknak-különösen ezen film és Jason Voorhees kapcsán-övezte az oldschool, original masterpiece alkotások rajongóit nagy felháborodás és hobörgés karakterük-szinte-teljes átalakítása, szerintem egy remake-nek eleve azt a célt kellene szolgálniuk, hogy köpjenek az eredetire és saját erényük legyen. Habár ezen filmekrol teljes mértékben nem mondhatjuk el-elvégre ott van Rob Zombie sokat vitatott Halloween szériája, ami legfeljebb csak nekem tettszik, ott bizony jelentosen tesznek az eredetire, ami szerintem pont jó.
Visszatérve magára Rémálom az Elm utcában remake-re: kész tény, hogy a sztori és a színészek néhány sebbol véreznek. Egyrészt az álomjelenetek kiaknázatlansága ésa  kevés fantázia, másrészt a fiatal színészpalánták enyhén szólva túljátszott vagy gyenge alakítása ront a teljes egész összképén, amely ráadásul azért fájó, mivel a film nagyrésze a karakterek vesszofutásából áll, ami nem generál elegendo izgalom faktort a feszültség fenmaradására.
Kövezzetek meg, de nálam ennyiben ki is fújt a negatívumok száma, hiszen-hiába imádom és nottem fel az eredeti sorozaton-számomra kimondottan élvezetes horrorfilm született. Elsosorban a rendezo remek vizuális érzéke, aki a forgatókönyv ellenére az álom képsorokból mindent kifacsart, amit csak lehetett (pl.: a visszafele folyó vízcseppek, a szereplok mögött egy kamera állásból köddé váló alakok, a hamuvá robbanó osztályterem, a vérpatakká változó padlón keresztül a szobába való átzuhanás, a tükörbe való berántás darabokra hulló, majd összeálló üvegszilánkok látványos együttesével, az érdekes és nem rángató kameramozgás és fény-árnyék hatások, egyebek), ezen pillanatok pedig szerintem bizonyítják, hogyha rossza  film, az egyáltalán nem a rendezo hibája, márpedig Samuel Bayer nem veheto elo mindezekért.
A sokat vitatott Freddy Krueger, alias Jackie Earle Haley megformálásában számomra azért volt óly nagy telitalálat, mert nem Englund örökét folytatta, hanem egy ízig vérig romlott, pszichopata állatott, aki éles csattanóival és éjsötét fekete humorával (ami itt kivételesen muködik, hiszen a régi sorozatban több helyütt komolyan vehetetlenné tettek bizonyos jeleneteket), illetoleg a kritizált Freddy s maszk szerintem abszolút teli-találat egy ilyen új típusú Krueger-hez (nem beszélve a karakteres, hátborzongatóan reszelos, dongós hangjától, amin speciel a hideg ráz, ha hallom). Emellett egy remake-hez viszonyítva is tettszett a személye körüli eredet sztori átvariálása, amely bár kevésbé követi a horrorfilmek alapszabályát, ám mai idealizált világunk mocskos tükröt fel is mutatja-speciel több pedofil botrány, ezt a film jól visszaadja.
Emellett ugyan fel sem idézi Wes Craven eredeti-jének azt a húzós, gyomorig hatoló, idegtépoen nyomasztó világát, de ehelyett egy érdekes, nem tipikus amerikai vonásokkal egyfajta ázsiai kísérteties hangulatot és ízt kölcsönöz a filmnek-foleg Freddy személye (Spoiler: például miután kitépi a srác szívét, fellógatja fejjel lefelé egy csövön és egy éjfekete, morbid szöveget lezavarva áldozata pofájába liheg, ami talán a legbetegebb képsor a filmben de Freddy teljes univerzumában).
Nem, egyáltalán nem jobb az eredetinél, sot, bizonyos tényezok egyenrangúvá sem teszik az eredetivel, ráadásul Freddy új személyét illetoen is nyitottnak kell lenni az újdonságra, mert Englund Freddy-jét el kell felejteni ebben a filmben a nézo mást kap teljesen, mint ahogyan azt a régi sorozat esetében és Robert Englund-tól azt elvárta. Lehet vitázni a dolgon, de számomra így is egy nézheto, kedvelheto horror született, amely képes a saját lábain megállni, no meg Jackie Earle Haley utánozhatatlan, zseniális játéka is élvezhetové teszi, hiszen neki köszönhetoen Freddy itt nem egy bohóc, mint ahogyan azt az utóbbi idoben megtették vele, hanem átjön a képkockákról Freddy fenyegeto jelenléte, ami szerintem nagy jó, pláne annak tudatában, hogy ezidáig hogy kicsesztek a karakterével.
Nekem tettszett.