„ Harapd már meg, vagy dugd már meg, vagy csinálj már vele valamit!”
Ez a mondat járt a fejemben nyáron, mikor először láttam ezt a filmet moziban. Sokáig abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán én ezt meg akarom venni, de gondoltam, teszek vele még egy próbát. Most, hogy befejeztem extrástól, mindenestől, a fent leírt gondolat nem változott ugyan, de kifejezetten jobban élveztem, mint először.
Az Alkonyat saga számomra egyre inkább két, jól elkülöníthető vonalon fut már az első rész óta. Az egyik a szerencsétlen lánygyerek vergődése a két srác között, egy idegesítő tini-love, aminek bárgyú dialógusai, rétestésztaszerűen nyújtott története egyszerre fáj és irritál. No persze nem az én világom, én még megragadtam Vicnél a Házibuliból, egy sokkal hitelesebb, szerethetőbb történetnél. Ezzel a Bella féle problémával nem igazán tudok már azonosulni, de ez nem is az én gondom kell, hogy legyen. Így hát nem is szeretnék erre túl sok szót pazarolni, pláne úgy, hogy találtam magamnak a történetben egy sokkal izgalmasabb, látványosabb vonalat..
Nevezetesen a vámpírok és vérfarkasok harcát. Ehhez persze az is kellett, hogy elfogadjam ezt a totál értelmetlen és abnormális vérmentes vámpírvilágot, kinézetükkel együtt. De sikerült. Tulajdonképp a második epizód nyitotta ki ezt a világot igazából, már ott Jacobék falkája, illetve a Volturik feltűnése nagyon tetszett. Itt meg ráadásként megfejelték az újszülöttekkel, egy egészen újszerű és friss ötlettel, ami a történet szempontjából nálam nagyszerűen működött. A nyálas jelenetek után alig vártam már az akciót, s szerencsére bőven van belőle. Victoria üldözése, a kényszerű szövetség (remek ötlet!!), a végső összecsapás nagyon jól sikerült részek. Igazából, amikor a lánygyerek nincs egyik szerelmével sem párban a képernyőn, az mind jó lett. Továbbra is bírom a farkasfalkát, nagyon jó karakterek alkotják, bírom a Volturit is. Tulajdonképpen Cullenéket is bírom ( Edwardot leszámítva), mindenkiben találtam számomra tetszőt. A flashbackek ráadásul végre elmélyítik kicsit a filmet, mindkettő nagyon jó kis háttérsztori lett. Mint ahogy az indiános is. S mivel összességében ezekből van több a moziban, s Bella szenvedéséből kevesebb, így hát nekem tetszett ez az epizód. Az egyetlen hármas közös jelenetük, ami tetszett, az meg a sátorban volt. Abban, ott volt valami, valami visszafogott humor, valami hangulat, ami még rám is képes volt hatni. Talán az, hogy mégsem annyira reménytelen az összefogás. Hisz ebben a moziban egyik oldal sincs rossznak beállítva, a két „jó” oldal közeledése meg mégiscsak pozitív érzelmeket kell, hogy kiváltson…
Edward és Bella karakterét és színészeiket továbbra is erősen túlértékeltnek tartom, Jacob és a többiek viszont továbbra is szimpatikusak. Adott esetben mondjuk elég nagy gáz, hogy a főszereplők a leggyengébbek – de nem baj, én majd elveszek a háttérben. És ezek után már kíváncsian várom a negyedik részt is: az üvegszemű és üvegf**szú jéghideg Edwardot, vagy az acélkohóból kiugrott, edzett fém keménységű tűzforró Jacobot választja ez a szerencsétlen lánygyerek.
A DVD hagyományosan slipcase-zel, tartalmas extrákkal jelent meg. Kép, hang tökéletes, mint ahogy a második lemez is. A másfél órás doku magyar felirattal nem is kicsit hozzátesz a filmélményhez, néhány kimaradt/bővített jelenet, két videoklip is van. No meg mazochistáknak a nevetséges „Tekerés” extra: választhatsz, hogy melyik férfigyerek összes jelenetét nézed meg egyfolytában. Uramisten…
Ha valaki át tud lépni a nyálas tini love-on (ami azért nem könnyű), akkor a maga kategóriájában egész élvezhető a film. Nekem sikerült, így merem ajánlani.
Kosárba!