Végre egy európai rendező (Sean Ellis) is felfedezte magának a Távol-Keleten népszerű "riogatós drámákat", és remek filmet forgatott ebben a stílusban. Egyszerre volt drámai és feszültséggel teli, és pont elegendő kétséget hagyott a végére, hogy ne váljon gyorsan feledhetővé.
A film annak ellenére volt borzongató, hogy a koncepció "szilánkjait" már láttam korábban (címeket ezúttal nem írok, mert már azok spoileresek lennének). Azonban egyfelől jótól lopni sosem szégyen, másrészt ha valaki ennyire egyedi hangulatúra tudja a régi hozzávalókat megcsinálni, akkor a dolog amúgy is jelentőségét veszti. Merthogy atmoszférában aztán nincs hiány: horrorfilmek garmadájával a hátam mögött mondhatom, a karfát egyszer sem akartam kitépni, viszont régen voltam ennyire a fotelba szögezve thrillertől. Az általam ismert motívumok rutinjától elkényelmesedve azt hittem, tudom, mire kell figyelni, aztán ezzel szépen pofára is estem. Még ha tudtam is, mi fog történni, a konstans fékcsikorgásra emlékeztető zene meg a kékesen komor képek nem engedték el a figyelmem. Illetve egyszer, a film egyetlen gyenge pontján, a kiábrándítóan felesleges trancsírozós-zuhanyzós jelenetnél.
A másik, amivel egy film meg tud fogni, ha hagy teret az egyéni értelmezéseknek; ha az író nem akar mindenre kész magyarázatot adni, hanem elfogadja, sőt, felajánlja, hogy másfél órás filmje csak egy pontosan ugyanilyen időtartamú "ablak" az eseményekre, a szereplők életére, a "nagyobb képre" pedig csak utalások vannak. Ez itt tökéletesen működött; lehet kellemesen rágódni a "miért?"-eken és a "hogyan?"-okon (még úgy is, hogy ezek természetesen nem vezetnek sehova), így a DVD már most felkerült nálam az "újranézendő"-polcra.
A GHE -úgy tűnik- ügyel arra, hogy még az olcsó DVD-i se egy fűrészmalmot juttassanak a vevők eszébe. A kép jónak tűnt (rengeteg a sötét helyszín, így ez kell is), a hang megfelelő. Az extrák közül a két kisfilm kb. 20-20 perc; érdekesek, de az itteni kiírással ellentétben nem feliratosak. Viszont kénytelen vagyok elővenni régi vesszőparipámat: megint olyan írta az ajánlót, aki figyelmetlenül nézte a filmet, és így az írása nem egy pontatlanságot, értelmetlenséget tartalmaz.
Röviden: Hét év balszerencse helyett a Tükör/Szilánk inkább egy pár álmatlan éjszakát okozhat nézőinek, köszönhetően szokatlanul erős hangulatának. Ahogy a Tükröknél írtam, itt sem ajánlatos rögtön a film után borotválkozni menni.
**********
2010.12.23.
Az újranézés már nem volt olyan nagy élmény. A hangulat megmaradt, az értelmezgetős játék azonban (a befejezés ismeretében) másodszorra már kimaradt, így egy kicsit vontatott volt. Az ötös értékelés így inkább ötös alá.