A film elsőre nem tetszett különösebben, viszont másodjára, kellő távolságból, már jobban tudtam értékelni. A sztori szokványos és nem tartogat sok meglepetést, de ahogy el van mesélve azelőtt le a kalappal. Igazi régimódi történetmesélői profizmust képvisel a film. A színészek nagyon jók, a hangulat végig erős, a fényképezés és a zene szintén kimagasló. Rengeteg a jól elkapott pillanat. Valószínűleg nem erről a munkájáról fogunk Roman Polanskira emlékezni, de mutatja a tehetségét.
A dvd kiadás elég felemásra sikeredett. Arról igazán leszokhatnának, hogy előzetesekkel pakolják tele a menühöz vezető utat, ám ez még a legkisebb gond. Ami kiakasztott, hogy feltehetőleg jogi okokból levágták a film eleji stúdiólogót és nyitófeliratot, méghozzá olyan kontár módon, hogy több másodpercet sikerült a nyitójelenetből is lecsippenteni, plusz a zenéből.
A képminőség többnyire rendben van, de néhány homályosabb jelenet bepixelesedett. A magyar szinkron nem lenne rossz azzel együtt, hogy a hátsó hangfalak szinte végig kihasználatlanok és Ewan McGregor hangját a megszokott Anger Zsolt helyett ezúttal (az egyébként kitűnő cserének bizonyuló) Görög László adja, azonban a film végén egy kulcsmondatot sikeresen félrefordítottak. Az extrák jobbak, mint vártam. Van egy tíz perces interjú az íróval, aki beavat pár érdekes részletbe. Azt is megtudjuk, hogyan alakult ki a befejezés, szóval aki még nem látta, csak a film után nézze meg! Hasonló tíz perces kisfilm jut a szereplőknek is, de ők leginkább a tiszteletköröket futják a rendező körül. Az alig nyolc perces Polanski-interjú a többi közé van súvasztva, az elmondottakban pedig elég sok az átfedés azzal, amit az írótól már megtudhattunk. Itt nincs jelölve, ám van egy másfél perces montázs a berlini premierről.
Ha egy mondatban kellene összefoglalnom, az írnám, hogy ez egy jó film közepes kiadása néhány igen zavaró bakival.