Ha most azt mondom, hogy ezt K ajánlására néztem meg ( ld BD adatlap), talán elsőre furcsának tűnhet…. Pedig így van. Mert mindamellett, hogy a T.Scott-D.Washington páros eddig nem okozott csalódást, felkeltette érdeklődésemet visszafogott ajánlója – s a film még túl is teljesítette elvárásaimat.
Én bírom ezt az alkotópárost. Újbóli közös munkájuk egy kiváló, izgalmas, hatásvadászattól nagyrészt mentes mozi lett, ahol szerencsére a kezdő képkockákat leszámítva nem dominál Scott vizualitása. A lényeg a történeten van (ugye, ugye, T. Hollywood, a történet), ami a film végéig fenn tudja tartani a feszültséget – olyan régimódian, ahogy K is írta. Pedig a maga módján ez is sablonokból építkezik, szinte minden jelenetét, illetve az események megoldását ki lehet találni, de talán pont azért hatott újszerűnek, mert már lassan feledésbe merült ez a filmkészítési mód. A törvényszerű családi háttér csak árnyalja a mozit, illetve a két karaktert, a baleset, ami az eseménysort elindította, teljesen hihető számomra. S így, hogy a mozi nincs telepakolva felesleges robbanással, meg egyéb katasztrófajelenettel, csak zömében a robogó vonat látványával, a karakterek önfeláldozó, de hiteles cselekedeteivel inkább hasonlít számomra ez a mozi az Airplane filmek hangulatvilágához, mintsem egy 2010-es akciófilmhez..
Persze 40 ével később más már a mérce: de pont az tetszett benne, hogy igazából nem vittek semmit túlzásba. Ugyanakkor minden jelenkori technikai eszköz adott volt a készítőknek, hogy átérezhessük ezt a „katasztrófafilmet”. Robogni a 120-szal menő vonaton borzongató élmény lett, a képi világ, a hangulat (a hanggal együtt) maradandó élmény. Számomra a vonat az elsőszámú főszereplő, a két karakter csak kiegészíti, színezi az eseményeket. Washington hozza a formáját, neki ennek rutinszerepnek kellet lenni, de a fiatal kollégája, C. Pine is meggyőző volt. Mint ahogy az irányító központban a fiatal csaj – no meg a piros dzsippes hosszú hajú fazon. Remek gárda, remek válogatás. Persze biztos vannak a filmnek „hülyeség” jelenetei is. Ezt igazából a MÁV szakemberei jobban meg tudnák ítélni – én ezt itt így, csont nélkül elhittem. S a fiam, aki mostanában odavan a mozdonyokért egy újabb kedvencet talált magának. Egyébként külön dicséret a készítőknek a „családbarát” stílusért: sem felesleges erőszak, sem felesleges trágárság nincs benn. Csak ezt az ecebóca magyar címet megint ki találta ki..
Érdekes élmény volt három napon belül ezt mindkét formátumon megnézni: a kölcsönzői BD-n, illetve utána a saját DVD-n.. Különösen az eredeti BD hang és a DVD magyar 5.1-e között van eget rengető különbség. A kép DVD-n is szép volt (nekem), viszont az extrák még majd csak ezután fognak sorra kerülni azokról nem tudok nyilatkozni. De ha nem lenne rajt egy darab sem akkor is azt mondanám:
Kosárba!