Egy régi klasszikus, szép, modern köntösben
Ha jól emlékszem, akkor 2010-ben a Tron: Örökség-nél egy filmet sem vártam jobban. Rögtön az első vetítések egyikén néztem meg és már megjelenés előtt előrendeltem a dvd-verziót is. Azt hiszem ezzel elárultam magam, hogy nagyon bejött a film.
Ami jó, hogy az eredeti, 1983-as verzióban szereplő Jeff Bridges és Bruce Boxleitner szintén szerepet kaptak az új filmben is, Garrett Hedlund-dal és Olivia Wilde-dal kiegészülve.
A szokástól eltérve, most a látvánnyal kezdeném a boncolgatást.
Minden olyan kiadvány hátulján megtalálható a "forradalmi újításokat hozott a vizuális effektusok terén" kijelentés, ami túlnyomó részt a C.G.I. technológiát alkalmazza. Ez persze valamelyikre igaz, valamelyik viszont semmi extrát nem hozott a többihez képest. Az, hogy a Tron-nál mik a vadonatúj grafikai megoldások, azt nem tudom. Az viszont tény, hogy az alkotóknak roppant jó érzékük volt a világ megalkotásához.
A mozis, 3D-s megoldást láttam először, ami jó volt, de tv-ben jobban bejön. A jelmezek, a fegyverek (ha nevezhetem így...), a járművek pöpecek lettek. Ami bejön még, az a ruhákon végig futó neon-sárga vagy neon-kék csík, ami megkülönbözteti egymástól a "programokat" vagy "algoritmusokat".
A díszletek - feltéve, ha azokat legyártották, nem csak odavetítették - összhangban vannak egymással és egy elég érdekes stílust visznek a mozivászonra.
A forgatókönyv és a történet szerencsére itt nem a film gyenge pontja. Számos eltérés van az eredetihez képest, de az alap koncepció az megmaradt. Ha eltudunk vonatkoztatni a mai tudományos tényektől, akkor nem nagyon van benne logikai bukfenc és emiatt sokkal befogadhatóbb lesz a történet. Az mondjuk feltűnt, hogy egy-két kifejezés, azért elég hajmeresztő. És itt kiemelném a "szétpixelezés" szót, amit minden egyes alkalommal megmosolygok, mikor megnézem.
A színészek munkájával maradéktalanul ki vagyok békülve, talán csak Olivia Wild volt az, aki egy hangyányit alul teljesített önmagához képest, de nem feltűnően. Amivel nagyon szimpatizálok, az Jeff Bridges, mert nem nagyon láttam még sci-fi filmjét. Mellékszerepet kapott csak, de üde foltja lett a produkciónak. Garrett Hedlund, aki korábban a Trója és az Eragon c. filmekben tűnt fel, nagyon ráérzett a történetre.
Aztán ott van a zene. A Daft Punk-nál keresve sem lehetett volna jobbat találni, amit többel is így gondoltak, hiszen Akadémiai díjra is jelölték. Hozzáteszem szerepet is kaptak, persze csak egy pillanat erejéig, ugyanis a két DJ a klubban az maguk a zeneszerzők. A keverés olyan jól sikerült, hogy zenei bombaként robban egy-két betétdal, amit szerencsére CD formájában már be is lehet szerezni.
Akár mennyire is vártam, nem jelent meg komolyabb cucc a dvd-s verziónál. Persze Blue-Ray-en igen, csak én azokat nem gyűjtöm. Minimális, jelentéktelen extrák, amik cseppet sem csigáznak fel, viszont annál jobban felidegesít. Értem, hogy már nem a dvd a csúcs, viszont nem tartom, annyira elavult adathordozónak, hogy egy Disney szintű cég nem gyárt exkluzív, vagy csak dupla lemezes példányokat. A filmet megvettem, jól néz ki, de cseppet sem lesz a gyűjteményem ékes darabja. És ezt a részét le is fogom húzni.
Ettől eltekintve, a Tron: Örökség egy kuriózum, ami méltó folytatása vagy inkább feldolgozása az eredeti filmnek. Nekem az egyik kedvencem és remélem lesz folytatása, amit már most alig várok!
TÖRTÉNET: 7
LÁTVÁNY: 8
ZENE: 10
HANG, KÉP: 8
KIADVÁNY: 3