Vásárlói kritikák a következő termékről: A következő három nap

Én tényleg annyira szerettem volna, hogy ez a film legyen az, aminek már a Törvénytisztelő polgárt is vártam. Csak amíg azt számomra tönkretette a túlzott szociopátia, ez a butaságán és a terjengősségén kapott léket, a végére a nyáltenger fenekére süllyedve.
Na persze (ha már a T.P. hivatkozási alap) efféle személyiségzavarban itt sincs hiány, egy ilyen történet eleve megkívánja (és ezt, ha valaki nem tudná, Liam Neeson rövid epizódszerepe során el is mondja), hogy az ember ne nagyon érzelgősködjön a többi emberrel, ahogy áttrappol rajtuk a célja felé vezető úton. Ehhez Russell Crowe remek választás; az arcjátéka kb. Stallone-éval vetekszik, igazi "BlueSteel-arc", így éppúgy hitelesen hozza a szórakozott professzort, az igazságszolgáltatás útvesztőibe belefáradt férjet, a túlterhelt apát, a tervező zsenit és a már emlegetett szociopatát:). Dicséret illeti továbbá a félórás akciójelenetet, gyakorlatilag a film gerincét ez a rész adja, és több remek, máshol még nem látott ötlet van benne, izgalmassá és feszültté téve ezt a szakaszt.
A film többi része sajnos már nem festett ilyen biztató képet. Például az, hogy a színész illik a szerephez, nem azt jelenti, hogy maga a karakter ettől hiteles lesz, sőt! A szórakozottság és a precizitás keveréke jelen esetben elég idegesítő volt, és rengeteg mázli meg a rendőrség töketlenkedése kellett ahhoz, hogy egyáltalán haladni tudjanak a dolgok. Ugyanígy a forgatókönyv is csapong, csak az a dráma és az akciófilm között. Előbbihez viszont (pont Crowe miatt) nagyon hiányzott az, hogy olvasni lehessen a színész arcán, például hogy mit is jelentett számára a filmbeli időszak; "baltaarcú apu" erre immunis, az ennyire tömény fásultságba meg én is belefásultam. A kuszaság a mellékszereplőkre is igaz; a közvetlen környezet ijesztő mértékben nem reagál a történtekre, vadidegenek meg úgy pofáznak bele, mintha minden részletet tudnának a háttérről. Ez a többrétű zavarosság nem tesz jót egy ilyen filmnek, legalábbis nálam. A másik, ami unalmassá szokott tenni nekem egy filmet, azok a hurkok, az időhúzó töltelékjelenetek, és azokból is volt bőven. Ezt követően jött a már méltatott akciójelenet, és minden negatívum ellenére már majdnem elégedetten jöttem volna ki a teremből, de ehhez az kellett volna, hogy az egész film szellemiségét megtagadó, visszataszítóan szájbarágós epilógus az enyészeté legyen.

Így nálam a filmre vár ez a sors.
Moziban láttam, a DVD-ről nem tudok nyilatkozni.
Röviden: Engem leginkább a Sugarlandi hajtóvadászatra emlékeztetett... egy jórészt vontatott, következetlen, kiegyensúlyozatlan Sugarlandi hajtóvadászatra, amit a kiváló félórás akciójelenet akár kevéssel hármas fölé is menthetett volna, ha az utolsó három perctől nem kapok hányingert.