A közkeletu anekdota szerint Howard Hawks rendezo táviratban tudakolta Raymond Chandler-tol, vajon ki ölte meg a Sternwood család soforjét? Chandler állítólag felkiáltott: "A fenébe is, én sem tudom!" Rajtam is némi áhitattal vegyes borzadály lett úrrá, amikor megláttam az öbölbol kiemelt Packard-ot. (Kár a kocsiért, nagyon szép autótípus volt.) És persze Shawn Reagan, a titokzatos ír, akirol Philip Marlow (Humphrey Bogart) csak annyit mondott, hogy szeszcsempész volt, és "hol lottünk egymásra, hol meg együtt ittunk".
Amikor már teljesen zavarossá válik a csavaros történet, Hawks úgy vágja át a gordiuszi csomót, hogy jelenetrol-jelenetre Marlow és Vivian (Lauren Bacall) bimbózó szerelmére helyezi a hangsúlyt. (Bogart a forgatás alatt vált el a feleségétol, állítólag sokszor nézett a pohár fenekére is, s a vak is láthatta, mennyire szerelmes a fiatal színésznobe.)
A kedvencem egyébként Carmen Sternwood (Martha Vickers). Talán Bacall-nál is "végzetesebb" femme fatale; s mily szomorú, hogy a filmet úgy vágták meg, hogy Bacall legyen az eroteljesebb jellemu asszony.
A máltai sólyom jobb film, összefogottabb a cselekmény és ihletettebb a milio: a steril hotelszobák és irodák, a hajnali sötétség fojtó légköre jobban illik a film noir-hoz. A Hosszú álom belso tereire az ódon kopottság jellemzo, ám ez is hozzájárul a derusebb hangulathoz.